2012. január 11., 09:152012. január 11., 09:15
Ceauşescui időkre emlékeztet ez a történet, mert ugye, a néhai scorniceşti-i suszterinasból lett pártfőtitkár volt az, aki mindenben megmondója volt annak, hogy mit és hogyan kell csinálni. Mint látjuk, meg is lett az eredménye. Másrészt Traian Băsescu súlyosat vétett – szándékosan, természetesen –, amikor ahelyett, hogy államelnöki minőségében közvetített volna a romániai mentőszolgálat szülőatyja és az őt meghallgatni sem akaró egészségügyi bizottság között, durván beletenyerelt a vitába, tulajdonképpen Arafat doktor arcába. Fényes bizonyítékaként annak, hogy a helyettes államtitkári tisztségét még a Tăriceanu-kormány idejéből, 2007 óta ellátó és vitathatatlanul igen nagy népszerűségnek örvendő palesztin orvos csak addig volt jó, amíg jelenlétével legitimálta a bizalom tekintetében ugyancsak megtépázott, de újabb politikai babérokra áhítozó Băsescu–Boc-vezetést. Ez tehát Bukarest Arafatja, arabusul: Hálája. Szakmai szempontból amúgy módfelett furcsa, hogy a kormánykoalíciós RMDSZ és egészségügyi minisztere a jelek szerint sima vállvonással veszi tudomásul az egészet, mert könnyebb a hű kutyának a gazdájához dörgölőzni, mint védelmébe venni azt az embert, aki egyes-egyedül és önkéntesként teremtette meg Romániában azt a kiválóan működő, minőségi rohammentő szolgálatot, amelynek a létrehozására ez az ország képes sosem volt. SMURD-szinten legfeljebb csak a kiváltságos pártvezetők, szekusok, milicisták és katonák számára. Amúgy gazdaságpolitikai szempontból érthető volna egy vegyes, közszolgálati – magán-rohammentőszolgálat. S az is érthető volna, hogy az állam igyekszik minél inkább karcsúsítani kiadásait, a magánszféra felé tolva el a feladatokat. Csakhogy minderről nem ceauşescu–băsescui módon, hanem a szakmaiság mentén kellene tárgyalni. Például arról, hogy ha a majdani magán-mentőszolgálatot – miként a magánklinikai vagy/és -kórházi gyógykezelést – sem engedheti meg magának akárki, akkor mi lesz a bajba jutott egyszerű halandókkal?
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.