2009. május 27., 11:592009. május 27., 11:59
Persze sokan – ne tagadjuk: nagy adag hímsovinizmustól vezérelve – elsősorban abból az alapállásból vezették le a miniszterré avanzsált Elena Udrea „eredendő” hozzá nem értését, hogy ugyan miként fogja kirántani a román turizmus kátyúba ragadt szekerét az a nőszemély, aki Norvégiáról nem tudja: nem EU-tagállam, majd – ugyancsak élő tévéadásban – horgolva bizonygatta háziasszony voltát.
Nos, ezek az előítéletek egytől egyig megalapozottak, csakhogy féléves tevékenysége során a miniszternek éppen a sokak szemében visszatetszőnek tűnő kihívó magatartásával sikerült a rá bízott ágazatra irányítani a figyelmet.
Márpedig a jó turizmusra az agresszív marketing a legjobb módszer. Udrea például a francia nyílt teniszbajnokság, a Roland Garros idején nagy román sportcsillagok, Nadia Comăneci, Ilie Năstase és Gheorghe Hagi közreműködésével népszerűsíti a párizsi utcákon a romániai turizmus gyöngyszemeit, remélhetőleg nem eredménytelenül.
Számunkra ennél is figyelemreméltóbb azonban, hogy a hónapokkal ezelőtt a Székelyföldre látogató miniszteri kontingens tagjai közül egyedül ő tért vissza ismét a magyarlakta régióba. Nélküle a hét végi sepsiszentgyörgyi kolbászfesztivált eseményszámba se veszik a bukaresti tévécsatornák híradásai, ami a rendezvény népszerűsítése szempontjából egyáltalán nem elhanyagolandó.
Ennél is többet hozott azonban a székelyföldi turizmus konyhájára a borszéki, parajdi, tusnádfürdői projektekre kiutalt 19 millió lej, annak pedig szintén különösen örült a hargitai és kovásznai tanácselnök, hogy a Szent Anna-tó partján rotyogó pityókatokány kavargatása közben Udrea támogatást ígért az évente több tízezer turista által felkeresett gyöngyszemhez vezető út felújítására. Azon a paprikáson ne múljon: havonta legalább egyszer a Székelyföldre, Erdélybe kell csalogatni a minisztert.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok