2009. szeptember 24., 11:082009. szeptember 24., 11:08
Az írásjelek ugye azért fontosak, mert szinte nyolcszáz éve tudjuk, hogy milyen mélyreható következményekkel jár, ha elhagyjuk őket. Emlékezetes, hogy 1213-ban az összeesküvő főurak megkérdezték János esztergomi érseket, tegyék-e el láb alól Gertrudis királynét vagy sem. A főpap talányos válasza úgy hangzott, hogy „a királynét meggyilkolni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem”.
Zseniális, hiszen a felelet jelentése a hiányzó írásjelek ide-oda helyezésétől függ. Bánk bán és társai értelmezését ismerjük, utólag Katona József és Erkel Ferenc is profitált belőle, sok-sok színház- és operakedvelő örömére.
De hogy állunk az ékezetekkel? Mert mindenki számára világos, nem mindegy, hogy abrak vagy ábrák, arany vagy arány, beles, béles vagy bélés, bogok, bőgök vagy bőgők, bojt vagy böjt, csíkos vagy csikós, hogy csak néhány példát mondjak az ábécé elejéről. Egy szerkesztő kollégát a fokabel.doc állomány neve vezette félre, a rejtélyes fókabélről ugyanis kiderült, hogy főkábel.
Az én kedvencem azonban a koros szó, mely lehet kóros, kórós, körös, kőrös (francia kártyaszínnel kapcsolatos) vagy akár Körös is. A kisgyerekkel is a papa szokott játszani, nem a pápa. Az apuka, akinek haja vagy hája is lehet, és aki akár egy sort (vagy ha tetszik, sört) is megiszik néha. Az ékezetek kitevésén akár az életünk is múlhat.
Nem röhögni! Például ha az osztrák fővárosban időző magyar csempész a következő SMS-t kapja az igénytelen főnöktől: „Becsben kell tartanod a friss bor- es ciposzallitmanyt; ha nem találom meg nalad, akkor kozelebbi kapcsolatba kerulsz a hatadba jovo hosszu torokkel.”, akkor Önök mit tanácsolnak?
Szegény pali hogyan döntse el, hogy Bécsben vagy becsben kell tartania a ...? Tényleg, mire is kell vigyáznia? A borra és a frissen sült cipókra vagy a bőrre és a belőlük készülő lábbelikre? Ráadásul ha elveszti a fuvart, akkor egy hosszú tőrökkel dobálózó embert keressen mindig a háta mögött, vagy egy magas isztambuli bérgyilkos után nézelődjön?...
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.