2009. július 01., 10:412009. július 01., 10:41
Ráadásul ezt megelőzően nem gratuláltam a díjazásához. Nos, azt hittem, több évtizedes ismeretségünk jogán mellőzhetem a formaságokat, de úgy látszik, hibáztam. Szóval ezúton gratulálok a művésznőnek! Ugyanakkor mindenképpen szóvá szeretném tenni azt, hogy Farkas Ibolya ötvenéves színészi karrierje során sok mindent letett az asztalra. Volt Eliza a Pygmalionban, Heléna A trójai nőkben, Lujza Bartha Lajos Szerelem című darabjában, eljátszotta Ebolit Schiller Don Carlosában, Évát Az ember tragédiájában, volt Vaszilissza Gorkij Éjjeli menedékhelyében, Gonerill Shakespeare Lear királyában, Gertrudis a Bánk bánban, Ursula a Száz év magányban, Clara Az öreg hölgy látogatásában, emlékezetes volt férjével, Lohinszky Loránddal együtt a Nem félünk a farkastól című Albee-remekműben, és még sorolhatnám. Szerettem volna megkérdezni az 1968 óta a marosvásárhelyi magyar társulatnál játszó művésznőtől, hogy melyik volt a kedvenc szerepe, ki volt a kedvenc partnere, rendezője. Szerinte mindez amúgy sem fért volna bele egy interjúba. Meglehet: egy rövid, napilapi beszélgetés nem mondhat el sokat egy ötvenéves pályáról, ahogy e jegyzet sem. Hogy is sorolhatnám fel számtalan sikerét, hogy például 1978-ban idehaza az év legjobb női alakításáért díjazták, 1983-ban a Temesvári Kortárs Dramaturgia Fesztiválon szintén az ő játéka bizonyult a legjobbnak, majd 1995-ben Kisvárdán is a legjobb női alakításért jutalmazták. Több más kitüntetés megkoronázásaként vehette át múlt héten az életműdíjat. Emellett alig néhány évvel ezelőtt elsajátította a számítógép-kezelési ismereteket, és megszerezte a doktori címet, hogy továbbra is oktathassa a színészi pályára készülő fiatalokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok