2009. augusztus 31., 11:262009. augusztus 31., 11:26
Mert ugye azt is tudjuk, hogy éppen 250 évvel ezelőtt született az a Kazinczy Ferenc, akinek nevéhez fűződik a magyar nyelvújítás és többek között azok a ma is használatos szavaink, mint: elem, szellem, jellem, szobor, lég és verseny. Mellesleg a szószépségverseny egyáltalán nem új keletű, hiszen többek közt Kosztolányi is 1933-ban összeállította a maga top 10-ét, ő a láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív és sír szavainkat tekintette a legszebbnek.
Nos, mindezen fellelkesülve az egyik gasztroblogger felhívást intézett hasonszőrű társaihoz, hogy gyűjtse össze az általuk legszebbnek vélt, további 250 évig megmaradásra érdemesített szavaikat, beleértve a tájszavaikat is. Mondanom sem kell, a felhívás telibe talált és rögtön nekiveselkedtem összeírni kapásból azokat a szavakat, amelyekről szeretném, hogy 250 év múlva is használják. Köztük van a pityóka, amiből Gyergyóban terem a legjobb ízű, és hivatalosan burgonyának nevezik, de a legszebbek közé soroltam a bordáslaskát, amit máshol lúdgégetésztának neveznek, illetve a laskasirítőt is, amit máshol sodrófának neveznek.
Egyik ismerősöm Baranyából ilyen gyönyörűségeket írt, mint a „purutyka”, ami náluk a kelkáposzta-főzelék megnevezése, illetve „siska”, ami a farsangi fánkot fedi.
Megegyeztük azt is, hogy ami náluk platnyi, az nálunk platten, vagy palakten, és bármelyik a kályha főzőlapjára vonatkozik. Azonban ezeken a gyönyörűséges tájszavakon morfondírozva az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha édes konyhai nyelvünk szavait is valaki külön szótárba gyűjtené – vidéktől függetlenül – a kellő irodalmi szómagyarázattal. Sőt, az sem ártana, ha a közélelmezésben, vendéglátóiparban dolgozók számára néhány gyakrabban előforduló kifejezés ismeretét kötelezővé tennék. Már nem egyébért, csak hogy ne adódjanak olyan vicces helyzetek, mint amikor a székely ács a budapesti gyorsbüfés kisasszonytól megkérdezte: „Szalmapityókát magára ad-e?” Az meg értetlenkedve visszakérdezett: „Hogy mit adok magamra?!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok