2011. szeptember 30., 11:302011. szeptember 30., 11:30
Volt, aki azt kifogásolta, hogy megemelkedik az út szintje, és befolyik az esővíz az udvarokra. Másnak az nem tetszett, hogy ha már megkezdik az utca aszfaltozását, miért nem mennek el a végéig. Az is elhangzott, hogy biztosan elfuserálják a munkát, hogy nem lesz eléggé vastag az aszfaltréteg, és hamar fel fog töredezni. Volt, aki meggyőződéssel állította, hogy rossz sorrendben végzik a műveleteket. Előbb ugyanis a kanálisfödeleket kellett volna a koptatóréteg szintjére emelni, és csak azután kellett volna nekilátni az aszfalt terítésének. Más arra esküdött, hogy mit sem ér a burkolat, ha azt nem a korábban letett szegőkövek közé préseli be az úthenger.
Úgy éreztem, igazságtalan a megelőlegezett bizalmatlanság. Néha még azt is bevállaltam, hogy az aszfaltozó cég védelmére keljek, mert hát az aszfalt mégiscsak aszfalt. A modernizáció egyik bizonyítéka. Ha elvonulnak a munkagépek, nem kell már sáros cipővel járnunk. Por sem lesz annyi, talán zaj sem.
Amikor rákerült a burkolat az utcánkra, alig ismertem rá a korábbi háborgókra. Hirtelen mindenkinek tetszeni kezdett a fekete simaság. Görkorcsolyázó gyermekek seregei jelentek meg, sőt egy távolabbi helyen lábteniszpályát is festettek az aszfaltra. Ahogy leszállt az alkonyat, az egykori kritikusok is kimerészkedtek egy-egy kerékpár nyergében élvezni a zajtalan száguldást. Sőt a sötétség leple alatt némelyek még a görkorcsolyát is felpróbálták. A morgolódást csendes megelégedettség váltotta fel.
Pár héttel később jelentek meg a kanálisfödelek felszínre hozásával megbízott munkások. Fájt a lélek, amikor a gépeik belehasítottak a sima burkolatba. Ráadásul nem is sikerült mindenütt már az első próbálkozásra megtalálniuk, amit kerestek. A vágások helyén láthatóvá vált, hogy bizony igencsak vékony a burkolat. A szegélykövezés nélkül leöntött aszfaltréteg peremei mállani kezdtek, a házunkkal átellenben pedig egy gyermekláncfűtő máris utat tört magának a feketeségben.
Lehet, mégis a háborgóknak volt igazuk? Szólnék nekik, de mindenki görkorcsolyázik, rollerezik, biciklizik.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.