2011. szeptember 30., 11:302011. szeptember 30., 11:30
Volt, aki azt kifogásolta, hogy megemelkedik az út szintje, és befolyik az esővíz az udvarokra. Másnak az nem tetszett, hogy ha már megkezdik az utca aszfaltozását, miért nem mennek el a végéig. Az is elhangzott, hogy biztosan elfuserálják a munkát, hogy nem lesz eléggé vastag az aszfaltréteg, és hamar fel fog töredezni. Volt, aki meggyőződéssel állította, hogy rossz sorrendben végzik a műveleteket. Előbb ugyanis a kanálisfödeleket kellett volna a koptatóréteg szintjére emelni, és csak azután kellett volna nekilátni az aszfalt terítésének. Más arra esküdött, hogy mit sem ér a burkolat, ha azt nem a korábban letett szegőkövek közé préseli be az úthenger.
Úgy éreztem, igazságtalan a megelőlegezett bizalmatlanság. Néha még azt is bevállaltam, hogy az aszfaltozó cég védelmére keljek, mert hát az aszfalt mégiscsak aszfalt. A modernizáció egyik bizonyítéka. Ha elvonulnak a munkagépek, nem kell már sáros cipővel járnunk. Por sem lesz annyi, talán zaj sem.
Amikor rákerült a burkolat az utcánkra, alig ismertem rá a korábbi háborgókra. Hirtelen mindenkinek tetszeni kezdett a fekete simaság. Görkorcsolyázó gyermekek seregei jelentek meg, sőt egy távolabbi helyen lábteniszpályát is festettek az aszfaltra. Ahogy leszállt az alkonyat, az egykori kritikusok is kimerészkedtek egy-egy kerékpár nyergében élvezni a zajtalan száguldást. Sőt a sötétség leple alatt némelyek még a görkorcsolyát is felpróbálták. A morgolódást csendes megelégedettség váltotta fel.
Pár héttel később jelentek meg a kanálisfödelek felszínre hozásával megbízott munkások. Fájt a lélek, amikor a gépeik belehasítottak a sima burkolatba. Ráadásul nem is sikerült mindenütt már az első próbálkozásra megtalálniuk, amit kerestek. A vágások helyén láthatóvá vált, hogy bizony igencsak vékony a burkolat. A szegélykövezés nélkül leöntött aszfaltréteg peremei mállani kezdtek, a házunkkal átellenben pedig egy gyermekláncfűtő máris utat tört magának a feketeségben.
Lehet, mégis a háborgóknak volt igazuk? Szólnék nekik, de mindenki görkorcsolyázik, rollerezik, biciklizik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok