2011. március 07., 10:512011. március 07., 10:51
Inni is kellett rendesen, legalább a havi fizetés egynegyedét. Mivel minden faluban volt buli, éjfél után át lehetett gyalogolni a szomszédba és kérni pár pofont. Manapság már más a módi. Csak városon és egy-egy magát városnak képzelő faluban van klub, mert a diszkó már nem menő, azt nem lájkolják a fiatalok. Taxival mennek oda s vissza, mert az presztízskérdés. Útközben az éjjelnappaliban bevásárolnak innivalóból, mert a nagypapa pincéjében áll a víz, a klubban pedig a csillagos eget veri az árlista. A bulira hangolódva aztán fű alatt jól lerészegednek, és fejest ugranak a banzájba. A zenéről nem tudunk érdemben beszélni, mert azt jobb, ha nem is hozzuk szóba.
A falusi diszkóérzés és létforma végleg megszűnt, és sajnos már a házibulik hangulata sem idézi. Nem vagyok vén csont, aki réveteg tekintettel a múltat siratja, de akkor azért mindennek megvolt a maga szertartásos jellege. A legjobb, Magyarországról csempészett metálos pólónkat vettük fel, amelyet még kimosni sem engedtünk, nehogy lekopjon róla a kedvenc együttesünk emblémája. Jól bekölniztük magunkat, és szétvagdaltuk a frissen vásárolt farmernadrágunk mindkét szárát. Nagymamánk csaknem szívszélhűdést kapott, amikor meglátott, hiszen a kis kollektivista nyugdíjából ruházott minket, a farmert pedig a szomszéd unokahúgának nagybátyjával hozatta, aki Magyarban volt kifliárus.
Boldog idők! Aztán hajnalban, amikor a kebelbarátunkat befektettük az előttük lévő árokba – majd az apja beviszi, ha vasárnap reggel a templomba menet meglátja –, hazatántorogtunk, de a házba csak alsónadrágban volt szabad belépni. Nem, egyáltalán nem volt perverz a család, csak annyira beleitta magát a ruházatunkba az alkoholgőz és a többtonnányi elszívott cigaretta füstje, hogy még a kutya sem volt hajlandó a szárítókötél alá feküdni, ahol a friss szellő lengette őket.
Bőrünkbe véste magát a hangulat! Mert hangulat az volt, amikor a lassú metálballadák hevében minden feketébe öltözött rocker sírva térdepelt a régi óvoda konyhájában, ahol szombatonként a diszkót rendezték. Ott értünk férfivá! Kiskorunkban a tejbegrízt tálalták fel nekünk azon az asztalon, amelyiken később a bort mérték. Minden a régi maradt, az épület is, csak a felhasználási módját dekonstruálta az idő. A legszebb pedig az, hogy a szemben álló raktárból hamarosan klub lesz.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.