2009. június 17., 11:052009. június 17., 11:05
S mindezt azért, hogy megakadályozzák az óráról való lógásokat, s csökkentsék a diákok megterhelését. Van egy németországi ismerősöm, aki elmesélte, az ő gyerekei mindennap 5 órára érkeznek haza. Az ottani rendszer úgy működik, hogy tanítás után a gyerekek ebédelnek, aztán az iskolában folytatják a felkészülést másnapra.
Sokkal könnyebb lehet, ha az a tanuló öt órakor úgy megy haza, hogy tudja: nyugodtan bevághatja iskolatáskáját a sarokba, mert másnap reggel nyolcig nem kell semmilyen tudományt az agyába préselnie. Nem kell telefonálnia naphosszat, osztálytársaival egyeztetve, mit is kell holnapra tanulni, az okostojást meg áthívni, segítsen megoldani a matekházit. Az iskolában töltött délutáni órákat nevelők felügyeletével töltik, akik segítséget nyújthatnak, ha elakad a lurkó a gyökvonásnál.
A felmérésből kiderül, hogy minden gyerekre 22 hiányzás jut egy félévben, aminek fele igazolatlan. A diákok nagy része szerint a hiányzások betegség vagy családi problémák miatt vannak, néhányuk azonban fáradtságra is hivatkozik, vagy bevallja, nem készült az órára, s így rossz jegy helyett az igazolatlant választotta. A szombaton való iskolába járás ezért szerintem nemhogy csökkenteni, inkább növelni fogja az órákról való távolmaradást. És mi van azokkal a diákokkal, akik bennlakásban élnek, s csak hétvégén van lehetőségük hazamenni?
S mennyire oldaná a gyerekek terhelését az, hogy a két szabadnapból egyet még elvesznek?
Nézzen magába minden véndiák, ahogy én is, s gondolja át, hányszor lógott végkimerültség miatt, pedig szíve szerint maradt volna órán, de érezte, ma még a János Vitéz első szakaszát sem tudná felmondani.
Gondolják végig a szülők is: milyen szívvel teszik ki gyerkőcüket az ajtón szombat reggel háromnegyed nyolckor, miközben gondolatban hálát adnak a fennvalónak, hogy nem kell munkába menniük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok