2009. május 15., 12:492009. május 15., 12:49
Persze maga az elv dicséretes, hiszen a magyar kisebbség is azt követeli évek óta, hogy a helyi közösségek életét befolyásoló intézményekkel kapcsolatos döntések az illető közösséghez a lehető legközelebbi szinten szülessenek. A kormány által ígért decentralizációról azonban egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy egyszer talán megtörténik, és hogy a kórházak mellett a rendőrséget és a sportlétesítményeket is érinti majd. Arról azonban, hogy ez milyen körülmények között megy majd végbe, épp azok tudnak a legkevesebbet, akiket a leginkább érint: az önkormányzatok.
Amelyek vezetőinek jelenleg még arról sincs fogalma, milyen anyagi forrásokat használhatnak majd fel minderre. A decentralizációs mizéria egyik legmegfoghatatlanabb eleme a rendőri szervek önkormányzati hatáskörbe utalása. Az eddigi tervek igencsak zavarosak, hiszen Dan Nica belügyminiszter szerint létrejön a helyi rendőrség, amely azon ügyekkel foglalkozik majd, amelyek a helyi közösségeket közvetlenül érintik. Azt ugyanakkor nem pontosította, milyen jellegű feladatkörök tartoznak ebbe a kategóriába, csupán annyit mondott: az új, az országos rendőrséggel párhuzamosan működő rendvédelmi szerv feladatai megegyeznek majd a jelenlegi közösségi rendőrség teendőivel.
Persze a mindenben a helyi önkormányzatnak alárendelt rendőri szervek ötlete akár valóban előrelépést is jelenthetne a valódi önrendelkezés irányába. Ehhez azonban el kell érni, hogy ez a nyelvhasználatban is megvalósuljon: a finnországi svéd rendőrőrsök mintájára itt is meg kell honosítani a magyar nyelvet is használó, jelvényeiben és hivatalos dokumentumaiban is kétnyelvű rendőrség intézményét a jelentős magyar közösség által lakott megyékben. És ha Nagyváradtól Marosvásárhelyen át Csíkszeredáig a magyar polgárok magyar nyelven intézhetik rendőrségi ügyeiket, akkor elmondható: valóban megvalósult a polgárok érdekeit szolgáló decentralizáció.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.