2009. szeptember 07., 11:442009. szeptember 07., 11:44
Így esett, hogy a szombat délelőtt esedékes, házasodás előtti egészségügyi vizsgálatot jelentő vérvétellel kapcsolatban azon az állásponton voltam, hogy amennyiben sikerül felkelnem, megcsinálom, ha meg nem, ott egye meg a fene az egészet. Leendő férjem a legkevésbé sem lovagiasan viselkedett, amikor reggel kérlelhetetlenül a szemembe nézett, és közölte: azonnal hagyjam abba a hülyéskedést, szedjem össze magam, és indulás.
A rövid procedúrán túlesve már félig kint voltunk az ajtón, amikor a párom rámutatott: egy véna jó esetben nem duzzadt és kék. Az enyém viszont olyan volt. Nosza, egy hirtelen elhatározással visszalendültem a recepciós pulthoz, és minden teketória nélkül az ott ülő hölgy orra alá dugtam a karomat, mondja már meg, szerinte ez jól néz ki? Hát nem, nem néz ki jól, de természetesen erről én tehetek, mert nem nyomtam elég jól vagy jó helyen a tűszúrás nyomát. Borogassam hideg vizes ronggyal, ha fáj.
Ebbe belenyugodva épp kifelé indultam volna, amikor az egész délelőtti koplalás eredményeképpen egy kiadós szédülési roham tette számomra is világossá: tisztességtelen dolog kinevetni azt, aki egy kórházban ájuldozik. Vizet és cukorkát kaptam, s mire az éhgyomorra elfogyasztott édességtől már az ellenőrizhetetlen vihogás vett erőt rajtam, emberem lett rosszul.
A hozzánk legközelebb lévő gyorsétterem két nappal azelőtt mehetett csődbe. A forgalmas piacon mintha mindenkinek az volt az egyetlen célja, hogy minket a pizzaevésben megakadályozzon. A legközelebbi lebujban elromlott a kávégép. Legalább félórába telt, amíg sikerült sürgető igényeinket kielégíteni, a karomon díszelgő, színeit naponta változtató – előbb lila, majd kék, zöld, most amolyan sárgás-barnás – folt azonban orvos barátom szerint még legalább egy hétig megmarad. Legalább illik a menyasszonyi ruhám színéhez – bár kérdés, hogy erről, a fenti történetet nem ismerő rokonságnak mi lesz a véleménye.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok