Amikor egy komolyabb záport is a rendkívüli hírek kategóriájába helyeznek a televíziós szerkesztők, egy pszichopata által elkövetett gyilkosságot pedig boldog, boldogtalan kommentálhat élő adásban, akkor mit kezdjen az óvatlan médiafogyasztó azzal a terrortámadással, melynek következtében Románia kabuli diplomáciai képviseletének egyik tagja meghalt, s egy másik súlyosan megsebesült? Igaz, Afganisztán messze van, sok arrafelé a háború, aki odamegy dolgozni, tudja, mit vállal. Csakhogy egy ország külképviseletének a megtámadása, a nagykövetségi épületek majdnem teljes megsemmisítése, diplomáciai alkalmazottak meggyilkolása casus belli. Az álmos Johannis és a pislogó Dăncilă üzengetéseitől lázba jövő bukaresti hírtévék ezúttal kicsit sem túloztak volna, ha azt adják a „breaking newst” követő szalagcímnek: „Megtámadták Romániát!” Ehhez képest csak rövid időre, amolyan érdekes színfoltként előzte Kabul Caracalt a hírfolyamban.

De hol is tart most Afganisztán? Tizenhét évnyi háborúskodás után, tavaly nyáron felcsillant a béke reménye. Az iszlám böjti hónapot, a ramadánt lezáró háromnapos ünnep idejére a tálibok és a kormányerők fegyverszünetet kötöttek. A hírek arról szóltak, hogy az ünnep után folytatódtak a merényletek, a harcok, de valami alapvetően megváltozott: az emberek békét követeltek, az amerikai diplomáciai, illetve katonai vezetés is úgy látta, véget érhet a háború. Az afgán kormány idén, július elején pozitívnak minősítette a tálib lázadók és az afgán civil, valamint politikai szereplők között a katari fővárosban, Dohában tartott afgánközi békekonferenciát, amelyen a felek megállapodtak abban, hogy csökkentik az erőszak mértékét. Zalmay Khalilzad, az amerikai külügyminisztérium afganisztáni ügyekkel foglalkozó különmegbízottja vasárnap Katarban bejelentette, hogy közeli az amerikaiak békemegállapodása a tálibokkal. Khalilzad hétfőn már Kabulban tárgyalt, és a tálibokkal tervezett megállapodás részleteiről tájékoztatja az afgán kormányzat vezetőit. A mostani, jól célzott terrortámadás mutatja, mennyire nehéz békét teremteni ott, ahol az asztal egyik oldalán saját érdekeik mentén tárgyaló nagyhatalmak ülnek, a másikon pedig tulajdonképpen félőrültek. NATO-tagság ide vagy oda, az igazi kérdés most az, hogy közel két évtizedes sikertelen „béketeremtés” után mi keresnivalója van még Afganisztánban Romániának. Eddig huszonhat romániai katonát öltek meg különböző támadások nyomán ebben a szerencsétlen sorsú országban. Románia hétszázötven fegyveressel az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország után a legnagyobb létszámú katonai jelenléttel járul hozzá ehhez a lehetetlen küldetéshez. A viszonylag jó pénzért, de hazájukért is életüket kockáztató fiatalokat nem tudja megvédeni a Washingtonban parolázó Johannis, de még a deveselui rakétapajzs sem. A mostani terrortámadás drámai módon jelzi: nemcsak a katonák vannak veszélyben Afganisztánban, hanem a diplomaták is. Az amerikai szerelemtől elvarázsolt Románia terroristák célkeresztjébe kerülhet, tán már ott is van. Hol van a határa az Egyesült Államok kiszolgálásának?