2009. október 01., 10:142009. október 01., 10:14
Így láttuk tavaly december 12-én azt a politikai csatát, mely arról szólt, hogy bevonják-e a nagyok az RMDSZ-t a nagykoalíciós kormányba. Talán emlékeznek még, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) arra hivatkozva ragaszkodott az RMDSZ-hez, hogy egy politikai családba tartoznak. A Szociáldemokrata Párt (PSD) a székelyföldi szervezetei elutasítására hivatkozva tekintette nagykoalíciós részvétele feltételének, hogy az RMDSZ ne vegyen részt a kormányzásban.
Amint akkor megállapítottuk, a nagy pártoknak a házasságkötéskor is a válás lebegett a szemük előtt. Csak arra nem gondoltunk, hogy ilyen rövid lesz a házasságuk. E sorok írásakor ugyanis az tűnik valószínűbbnek, hogy szakad a román kormánykoalíció, és politikai instabilitás uralkodik el az országon. Olyan politikai csetepaté, melynek csillapításában az államfő sem játszhat szerepet.
Traian Băsescu csak akkor válhatna hiteles közvetítővé, ha előzőleg bejelentené, nem indul a közelgő elnökválasztáson. Azt viszont a kívülálló is láthatja, a koalíció szakadása ismét felértékeli az RMDSZ szerepét. Markó Béla álláspontja hirtelen megint fontos lett a hírtelevízióknak. Az RMDSZ-szel és a kisebbségi képviselőkkel társulva ugyanis bármelyik nagy párt közel kerülhet a parlamenti többséghez.
A nagyok mostani csábítása alapvetően más helyzetben találja Markó Béláékat, mint a korábbiak. A szövetség ugyanis időközben újraházasodott, és éppen a magyar összefogás üzenetével sikerült visszaszereznie a választói bizalmát. A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pedig többször is kijelentette, a magyar öszszefogás alapfeltételeit az RMDSZ ellenzékbe szorulása teremtette meg.
Ha a szövetségnek ismét bukaresti kérője akad, könnyen meglehet, búcsút int a magyar összefogásnak. Ez önmagában nem volna még tragédia, ha megőrizné a célokat, amelyek az összefogás idején váltak hangsúlyossá. A kormányban vagy kormányközelben eltöltött eddigi 12 év azonban azt bizonyította, a bukaresti csábító az elcsábított céljait is sikerrel írta át.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok