2009. szeptember 25., 12:572009. szeptember 25., 12:57
Már el is képzeltem, ahogy gyanútlanul sétálnak az utcán, aztán hirtelen furcsa roham keríti a hatalmába őket. Rángani kezdenek, szemük kifordul, szájuk habot vet, és sürgősségi orvosi ellátásra szorulnak. A dokik aztán hosszas vizsgálódás után megállapítják: ez bizony krónikus hungaritis, amelybe a modern orvostudomány felfedezése szerint magyarok közelségétől, illetve a magyar nyelv írott formájának megpillantásától esnek azon nemzetek egyes egyedei, amelyek a trianoni békediktátum nyomán magyar területeket birtokolnak.
Csakis ennek tudható be, hogy ennek nyomán kemény önmegtagadásra is képesek lesznek: vagyonuk egy részét festéksprayre költik, pedig de jól jönne az a pénz a hétvégi manelebulira, majd az álmot is képesek megtagadni maguktól, hiszen éjnek évadján hajlandók autóba ülni, hogy így jussanak el a legközelebbi helységnévtábláig, amelyen aztán gondosan lefújják a magyar feliratot.
Ezen patologikus egyedek között is megfigyelhetők azonban bizonyos különbségek: van, akin enyhébb tünetegyütteseket produkál a kór, ezek megelégszenek azzal, hogy egyszerű, fekete vagy más egyszínű festékkel fújják le a magyar feliratot. Másoknál azonban már jóval előrehaladottabb a betegség, ők már képtelenek ennyivel beérni. Beteges elméjük számára csak az jelent kielégülést, ha saját nemzeti színeikből álló színkombinációval fedhetik el a magyar betűket, ami az önpusztító hajlam egyik legékesebb bizonyítéka, hiszen ez hosszadalmas folyamat, ezért a lebukás veszélye is jóval nagyobb.
A kór gyógyítását változatos módszerekkel lehet megkísérelni, például a fokozatosság elve alapján először csak magyar képregények lapozgatására kell őket rászorítani, aztán jöhetnek a képes úti beszámolók, végül pedig, ha már többórányi, magyar betűk társaságában töltött idő után sem látszanak a roham jelei, jöhet a Harmonia caelestis. De a gyógyíthatatlan eseteknél az is megoldás, hogy a következő hatvan-hetven évet olyan vidéken töltik, ahol egyetlen magyar felirat sem zavarja őket. Persze csakis szigorúan egészségügyi okokból.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.