2009. július 07., 11:392009. július 07., 11:39
A Magyar Polgári Párt egyelőre óvatoskodik: az ítélet még nem jogerős, fellebbezni lehet, meg lehet és meg kell őrizni a status quót. A polgármester pedig csak annyit szeretne, ha nem egy szavazaton múlna akár több millió euró sorsa.
És lám, lám – el is jutottunk az ismerős helyzetig: már megint van miért forrongani Székelyudvarhelyen, néhány csendesebb hónap elteltével már megint lehet egymásra mutogatni, bírálni és visszabírálni, keverni és újraosztani. Hiszen a Szász Jenő fémjelezte városvezetési stílust ismervén talán még a legnaivabb udvarhelyi választópolgár sem reménykedett abban, hogy itt egyszer mégis működni fognak a dolgok. De valamiért elmentek szavazni, választottak, és sikerült összehozniuk egy olyan közgyűlést, amelyben kvázi kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok. Sőt még egy nyelvet is sikerült összegründolni annak a kényesen mérő mérlegnek.
De ez most a kilenctagú frakcióval rendelkező RMDSZ-nek nem tetszett. Így lett botrány, bírósági feljelentés, majd ítélet is. Csakhogy… az ítélet kissé megkésett. Mert hiába volt februárban és márciusban a két meg nem tartott tanácsülés és az RMDSZ-es feljelentés, az ítélet csak júliusban érkezett. És amíg az ítélet megérkezett, mégiscsak működni kezdett a dolog. Talán nyögve és nyelve, de határozatok születtek, költségvetés kerekedett, élhetővé vált a helyzet. Igaz, hogy ha jogerőre emelkedik a közigazgatási bíróság ítélete, mindez érvényét veszíti, kezdhetnek mindent elölről.
De csak miután elköltötték a nagy kalap pénzt az időközi választások megrendezésére. Amelyen talán az RMDSZ nyer többséget, hiszen most, hogy az MPP csak árnyéka valamikori árnyékának, nem valószínű, hogy mozgósítani tud annyi szavazópolgárt, hogy kényelmesen kialakuljon egy beleszólós frakciója. Hát ezért gondolja most éppen az RMDSZ azt, hogy a kártyákat véglegesen leosztották. Mert nagyon úgy néz ki, hogy Udvarhelyen nem a beleszólós helyi tanácsot szeretik, hanem inkább csak a beszólóst. És a beszólás nagyon megy, akár MPP-, akár RMDSZ-részről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok