Beszólósok

A Magyar Polgári Párt egyelőre óvatoskodik: az ítélet még nem jogerős, fellebbezni lehet, meg lehet és meg kell őrizni a status quót. A polgármester pedig csak annyit szeretne, ha nem egy szavazaton múlna akár több millió euró sorsa.

És lám, lám – el is jutottunk az ismerős helyzetig: már megint van miért forrongani Székelyudvarhelyen, néhány csendesebb hónap elteltével már megint lehet egymásra mutogatni, bírálni és visszabírálni, keverni és újraosztani. Hiszen a Szász Jenő fémjelezte városvezetési stílust ismervén talán még a legnaivabb udvarhelyi választópolgár sem reménykedett abban, hogy itt egyszer mégis működni fognak a dolgok. De valamiért elmentek szavazni, választottak, és sikerült összehozniuk egy olyan közgyűlést, amelyben kvázi kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok. Sőt még egy nyelvet is sikerült összegründolni annak a kényesen mérő mérlegnek.

De ez most a kilenctagú frakcióval rendelkező RMDSZ-nek nem tetszett. Így lett botrány, bírósági feljelentés, majd ítélet is. Csakhogy… az ítélet kissé megkésett. Mert hiába volt februárban és márciusban a két meg nem tartott tanácsülés és az RMDSZ-es feljelentés, az ítélet csak júliusban érkezett. És amíg az ítélet megérkezett, mégiscsak működni kezdett a dolog. Talán nyögve és nyelve, de határozatok születtek, költségvetés kerekedett, élhetővé vált a helyzet. Igaz, hogy ha jogerőre emelkedik a közigazgatási bíróság ítélete, mindez érvényét veszíti, kezdhetnek mindent elölről.

De csak miután elköltötték a nagy kalap pénzt az időközi választások megrendezésére. Amelyen talán az RMDSZ nyer többséget, hiszen most, hogy az MPP csak árnyéka valamikori árnyékának, nem valószínű, hogy mozgósítani tud annyi szavazópolgárt, hogy kényelmesen kialakuljon egy beleszólós frakciója. Hát ezért gondolja most éppen az RMDSZ azt, hogy a kártyákat véglegesen leosztották. Mert nagyon úgy néz ki, hogy Udvarhelyen nem a beleszólós helyi tanácsot szeretik, hanem inkább csak a beszólóst. És a beszólás nagyon megy, akár MPP-, akár RMDSZ-részről.