2012. november 15., 09:102012. november 15., 09:10
Az egyetlen megoldást pedig mi jelentjük, a Lejmilliókat Osztogatók Pártja (rövidítve a LOP)! A LOP egy olyan politikai csoportosulás, amelyet mindenki magáénak érezhet. Ezt kedveskedve így mondjuk magunk közt: a mi LOP-unk. Ezt fejezi ki komoly és felelősségteljes pártunk 2012-es választási szlogenje is: „A választók szavaznak a mi LOP-unkra!” Hiába próbálkozik a többi leszerepelt párt a „nemet mondunk a LOP-nak” vagy rövidebb formában „nem LOP-nak” ellenkampánnyal.
Mi tudjuk, hogy miért van ilyen szegénység ebben az országban. Miattuk. Mert – ezekkel a leszerepelt és most feltörekvő pártokkal ellentétben – a LOP mer nagyot gondolni! Hívek vagyunk a pártunk nevéhez: lejmilliókat osztogatunk! Miért akarják kiszúrni más pártok a dolgozók szemét 1000 lejes minimálbér ígéretével? A LOP szerint 100 ezer új lej legyen a minimálbér! A másik párt azt fogadja, hogy az állam a vállalkozókat egyenként 20 ezer euróval segíti? Ugyan már! Mi millió eurókat érő állami szerződésekkel segítjük LOP-tag vállalkozókat (figyelem, nem azokat, akik loptak, hanem a LOP-tag üzletembereket). Mások szerint drágák a különböző szolgáltatások?
Sebaj! Mi az alkotmányba fogjuk belefoglalni, hogy bármely terméknek ára nem haladhatja meg az 1 lejt! Aki ez ellen szavaz, az hazaáruló! Legutolsósorban nem lesz gondjuk azoknak az idealistáknak sem, akik a saját munkájukból akarnak megélni, és becsületesen adót akarnak fizetni. Az általuk befizetett adók célbajutnak: a helyi pártszervezetünknél. A város vagy a falu LOP-ja továbbosztja majd az arra érdemeseknek (lásd fentebb). A többi amatőr párt az hiszi, koldusoknak járó aprópénzek mézesmadzagocskájával kiLOPhatja a derék szavazópolgár szívéből (és zsebéből) a LOP-ós képviselőjelölteket?
A mi programunk csak két szó: „Lejmilliókat mindenkinek!” Pont. Mindenki megkap mindent, amit akar! A négy éve tartó válság véget ér december 9-én! Nincs más dolgotok, mint szavazzatok a LOP-ós jelöltekre. Győzni fogunk! Aztán pedig kezdődhet a mindenki pénztárcáját érintő fosztogatás! Ööö... pardon... a mindenkit érintő osztogatás.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.