2009. június 11., 12:012009. június 11., 12:01
Ebben a miliőben egy halk szülői véleményt annyiba sem vesznek, mint a macska a vasárnapot. Mi bajom – már megint? Nos, hadd ne részletezzem azt a kínos helyzetet, amikor a nyolcadikosok szüleinek szervezett szülői értekezlet után – ahol részletesen elmagyarázták a számítógép vezérlésű gimnáziumi oktatásba jutás rejtelmeit – kénytelenek voltunk mindannyian aláírni egy elismervényt, hogy igenis átvettük a felvételi tájékoztató brosúra hibaigazítási ívét.
Vigyorogva írtam alá, csak a lányom osztályfőnökét és igazgatóhelyettesét sajnáltam, akik pironkodva fűzték hozzá: „tanfelügyelői utasítás, mindenkinek alá kell írni, hogy átvette”. Meglepetésemre, amikor a hibaigazítást tartalmazó íven lévő információkat behelyettesítve a megfelelő helyre, tanulmányozni kezdtem a brosúrát, kiderült, az a gimnázium, ahová a lányom szeretne menni, nincs is benne a számkódrendszerben. Már ekkor kezdtem ideges lenni, de a lányom megnyugtatott, ugyanis neki „mondták”, mivel művészeti gimnáziumban akar tanulni, és ott képességi vizsga is van, nincs az intézménynek számkódja.
Aztán továbblapozva a brosúrát egyéb érdekes dolgok is kiderültek, többek közt az, hogy a felvételire való beiratkozás június 12–15. között van. Ez így teljesen rendjén is lenne – mert négy nap iratkozásra elég kell hogy legyen – mindaddig, míg a szülő rá nem pillant a naptárra. Ebből ugyanis kiderül: 12-e az a nap, amikor ballagnak a 8.-osok – és kár lenne az iratkozás miatt kihagyni az utolsó évzárót – 13. és 14-e szombat és vasárnapra esik, maradt tehát egy nap, 15-e a beiratkozásra.
Ekkor végképp elfogyott a cérnám, és felhívtam telefonon az igazgatóhelyettest, aki készségesen biztosított róla, megérdeklődi, hogy is van ez, de valószínűnek tartja, szombaton és vasárnap is lehet majd iratkozni. Tegyük fel, hogy így lesz. Képzeljük el, mennyire örül majd a beirtakozásokat lebonyolító adminisztratív személyzet a hétvégi munkának. Arról nem is beszélve, hogy jóérzésű szülő a beiratkozást is inkább munkanapon intézné, vagy intéztetné gyerekével. S akkor kérdem én, jogos a felháborodásom, amikor elvárnám, hogy akik mindezt elrendelik legalább a naptárra pillantsanak rá?!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.