Olvasom: a zsidó vezetők azzal indokolták a Zsidó Világkongresszus budapesti megrendezését, hogy ezzel hívják fel a figyelmet az antiszemitizmus magyarországi megerősödésére.
2013. május 07., 21:382013. május 07., 21:38
Ha viccesre fordítanám, azt is mondhatnám, hogy én nem szívesen megyek vendégségbe oda, ahol nem szeretnek – különben magyarok világkongresszusát is lehetne tartani a zsidó fővárosban –, de a dolog nem ilyen egyszerű, és nem intézhető el ennyivel. Hiszen nem árt el nem feledni vagy jól megjegyezni, hogy amiért Magyarországon hőbörgő csoportok zsidóznak (és cigányoznak és oláhoznak és tótoznak), ez a hőbörgés távolról sem mosható össze a magyar néppel-nemzettel, sem a magyar állammal. Ezt például Romániára, Szlovákiára, Szerbiára és Ukrajnára is érvényesnek tartom, pedig van ám itt is zsidózás és magyarozás rendesen.
Másfelől azt sem árt ismét feljegyezni, de jól, hogy a zsidóellenesség nem huszadik századi és egyáltalán nem magyar (vagy román) találmány. Mert ha csak futó pillantást vetünk az emberiség, ezen belül a zsidóság történetére, látnunk kell, hogy a velük szembeni ellenségesség, sőt gyűlölet – vallási, gazdasági, illetve politikai okokból eredően – gyakorlatilag az ókortól errefelé Európa-szerte kitapintható. A zsidósággal szembeni mai – egyáltalán nem általánosítható, de azért odafigyelést valóban érdemlő – türelmetlenség és gyűlölet nem a hozzánk hasonló, velünk-közöttünk élő, egyszerű zsidó emberek miatt létezik, hanem elsősorban azok miatt, akik gazdasági, illetve politikai megfontolásokból akarva-akaratlanul tesznek azért, hogy ez így legyen. Amiatt is, hogy Európa, egyáltalán: a világpolitika meghatározói külön mércével mérik a zsidót és a nem zsidót, túl sokszor és túl mélyen hallgatva, amikor például szóbeli, fizikai és nyelvi magyarellenes pogrom dúl a Kárpát-medence majdnem minden utódállamában, vagy amikor jeruzsálemi fociultrák tízezres kórusokban zengnek halált az arabokra.
És amikor például a nácizmus, a náci lágerek és holokauszt kötelező tantárgy, de az ugyanannyi áldozatot szedő kommunista lágerek, a vörös terror gaztettei a szőnyeg alá seperhetők. Márpedig a feszültségek enyhítése felé tett első lépés az azonos mérce használata lenne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!