2009. július 30., 10:372009. július 30., 10:37
De én sosem haragudtam a kutyára ezért. Hiszen nem gonoszságból tette – hogyan is tehette volna? Nyoma sincs benne a rosszindulatnak, én meg jobban tettem volna, ha békén hagyom a „zsákmányával”, hiszen nem formálhatok rá jogot.
Néhány hete az egyik rokonom – középkorú hölgy, maga is gazdi – gyanútlanul sétálgatott kertvárosi házának környékén, amikor egy kóbornak látszó eb hirtelen utána fordult, és hatalmasat harapott a lábikrájába. Egy szekeres ember mellett őgyelgett a kutya több társával együtt. A férfi oda se nézett, egyszerűen továbbhajtott, a falka meg utána.
Nosza, orvos, sebkötözés, antibiotikumos kezelés, veszettség meg miegymás ellen, hetekig rendszeresen. Az események helyszíne egyébként sétálva öt percre van attól az útkereszteződéstől, ahol a népi megfigyelés szerint éjnek évadján személyautókból szoktak valakik elhagyott, falvakból behozott kutyákat szabadon ereszteni, hogy aztán hadd törjék a fejüket a váradi kutyamenhely vezetői, mitől is szaporodnak itthon az utcai ebek a folyamatos ivartalanítási akciók ellenére.
A mi kutyánkat édesapám hétvégenként kora reggel sétáltatja a parkban, olyankor, amikor még kevesen járnak az utcán, gyerekek pedig még nincsenek a játszótereken. Pedig a drága a betörőt is inkább körbenyalná, minthogy megharapja. Séta közben szabadon engednem azonban nem szabad. Sőt bármelyik rendőr megszólhatna azért is, mert a tizenöt kilós kutyámra sosem adtam szájkosarat.
Pedig bármikor felelősséget vállalnék érte, hiszen mi neveltük, három éve él velünk, és tudjuk, hogy kiegyensúlyozott, okos állat, nem jelent veszélyt senkire. De ha bántana valakit, tudnám, hogy az én hibám. Az utcai kutyákért persze senki nem felel, még a szekeres ember sem, aki mellé odaszegődött? De igen: ő is, én is és minden ember, akinek a felmenői valaha megszelídítették a farkast, etették, és elhitették vele, hogy ő a legjobb barátjuk. Most meg kidobálják őket az autókból, aztán csóválják a fejüket, ha bántanak valakit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok