2011. november 03., 09:492011. november 03., 09:49
A kijelentés első része többnyire üres szócséplésnek tetsző üzenet, amelyet az anyaország államfője ahhoz a Timok-völgyi nemzetrészhez intéz, amelynek a sorsa talán a legeslegsanyarúbb a románság körében. Mert a bátorítás, az összefogásra való buzdítás és a vállveregetés pillanatnyilag ugyan jólesik, és erőt adhat, de érdemben aligha segíti és elégíti ki azt a nemzeti közösséget, amely éhezi az anyanyelvű oktatást, az anyanyelvű egyházat és az anyanyelvű sajtót, és amely közösséget a szerb állam csak néhány esztendeje ismert el nemzeti kisebbségként.
Rossz nyelvek szerint csak azért, mert anno Románia nyíltan ellenezte Koszovó függetlenné válását. Băsescu üzenetének második része nyilvánvalóan Budapestnek, tágabb értelemben a mi magyar anyaországunknak szól. És értelemszerűen azoknak a nemzetközi fórumoknak, amelyeknek azért csak kellene valamiféle ellenőrzési vagy beleszólási joga legyen abba, hogy világszerte hogyan és miként alakul az érintett országokban élő és csak számbelileg kisebb nemzetrészek sorsa. Márpedig a băsescui logika két oknál fogva is hamis.
Egyrészt, mert világosan jelzi, hogy miközben látszólag a szerbiai, ezen belül Timok-völgyi román szórvány érdekében szól, a valóságban lemond róluk, amikor sorsukat tulajdonképpen Belgrádra bízza. Másrészt, s ezt ideje volna mindenkinek jól megjegyezni, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás ideje és hamis mítosza lejárt. Ezt pontosan az támasztja alá, hogy a másféle – ha meg nem sértek valakit: a nemzeti kisebbségeknél hatványozottan jelentéktelenebb – kisebbségek ügye nemzetközi ügy, s azokért ha kell, ha nem, legalább a fél világ kiált. Amúgy Băsescunak a Timok-völgyi románsággal kapcsolatos kijelentésének egy mondata kikezdhetetlen: a politika és a nemzetközi kapcsolatok terén Románia mindent megtesz azért, hogy a valóság valósággá váljon. Magyarország is ezt teszi.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.