2011. november 03., 09:492011. november 03., 09:49
A kijelentés első része többnyire üres szócséplésnek tetsző üzenet, amelyet az anyaország államfője ahhoz a Timok-völgyi nemzetrészhez intéz, amelynek a sorsa talán a legeslegsanyarúbb a románság körében. Mert a bátorítás, az összefogásra való buzdítás és a vállveregetés pillanatnyilag ugyan jólesik, és erőt adhat, de érdemben aligha segíti és elégíti ki azt a nemzeti közösséget, amely éhezi az anyanyelvű oktatást, az anyanyelvű egyházat és az anyanyelvű sajtót, és amely közösséget a szerb állam csak néhány esztendeje ismert el nemzeti kisebbségként.
Rossz nyelvek szerint csak azért, mert anno Románia nyíltan ellenezte Koszovó függetlenné válását. Băsescu üzenetének második része nyilvánvalóan Budapestnek, tágabb értelemben a mi magyar anyaországunknak szól. És értelemszerűen azoknak a nemzetközi fórumoknak, amelyeknek azért csak kellene valamiféle ellenőrzési vagy beleszólási joga legyen abba, hogy világszerte hogyan és miként alakul az érintett országokban élő és csak számbelileg kisebb nemzetrészek sorsa. Márpedig a băsescui logika két oknál fogva is hamis.
Egyrészt, mert világosan jelzi, hogy miközben látszólag a szerbiai, ezen belül Timok-völgyi román szórvány érdekében szól, a valóságban lemond róluk, amikor sorsukat tulajdonképpen Belgrádra bízza. Másrészt, s ezt ideje volna mindenkinek jól megjegyezni, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás ideje és hamis mítosza lejárt. Ezt pontosan az támasztja alá, hogy a másféle – ha meg nem sértek valakit: a nemzeti kisebbségeknél hatványozottan jelentéktelenebb – kisebbségek ügye nemzetközi ügy, s azokért ha kell, ha nem, legalább a fél világ kiált. Amúgy Băsescunak a Timok-völgyi románsággal kapcsolatos kijelentésének egy mondata kikezdhetetlen: a politika és a nemzetközi kapcsolatok terén Románia mindent megtesz azért, hogy a valóság valósággá váljon. Magyarország is ezt teszi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok