2012. október 11., 09:092012. október 11., 09:09
A grandiózus terveket az Európai Unió egyelőre a következő három évben 4,5 milliárd euróval támogatja. (A fő útvonal a négyes európai korridor, amelynek romániai közúti szakasza az Arad megyei Nagylaktól kezdődik, Aradot, Temesvárt, Nagyszebent, Piteşti-et érintve Bukaresten át Konstancánál éri el a tengerpartot; a vasúti része annyiban más, hogy Brassón megy át. A tervben nemcsak ez szerepel, hanem az észak-erdélyi autópálya is.)
Mindez persze nagyon csodálatos. Csakhogy. Menjünk vissza előbb nyolc évvel ezelőttre. Ugyanazon minisztérium akkortájt, amikor beindult az észak-erdélyi autópálya építése, idénre vagy 2013 elejére ígérte, hogy szupergyorsan lehet majd közlekedni a Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–
Brassó útvonalon.
Vagy lapozzuk fel a négy évvel ezelőtti választások nyomán megalakult kormány programját. Ejnye, hát mit olvasunk eme hivatalos dokumentum 23. oldalán? Hogy 2012-re befejezik a Nagylak–Nagyszeben, illetve a Bors–Marosvásárhely közti sztrádaszakaszt (csak ezeket említem, de ez csepp a tengernyi megvalósítás között, ami be volt ígérve 2008-ban). Ultraoptimistán feltételezhetjük persze, hogy a hátramaradó három hónapban/négy-nyolc évben gördülékenyen be lehet fejezni az említett sztrádák még meg nem épült néhányszáz kilométeres szakaszait.
Talán találunk olyan brit tudóscsoportot, amely „megállapította”, hogy a beköszöntő tél különben is kiváló időszak az autópálya-építésre, hiszen a most még ismeretlen kivitelező cégek munkásai akár hógolyózhatnak is a jobb munkamorál érdekében. Csak egy pesszimista, szabotőr és hazaáruló jegyzetíró találhat ki olyan badarságot, hogy négy év múlva ismét azt mondja szállításügyi tárca a választások előtt/után, hogy újabb nyolc év múlva lesznek meg az autópályák…
Nem kételkedem, Erdély fontosabb autósztrádái és szupergyors vasútvonalai megépülnek valamikor. De nem akarok csuklani harminc–negyven–ötven év múlva (ha élünk addig), miközben a megszokott gödrös országutakon furikázó vagy a lepattant, 20 km/órával araszoló vasúti szerelvényeken utazó olvasók engem emlegetnek, hogy most túlságosan derűlátó jóslatot tettem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok