2012. október 11., 09:092012. október 11., 09:09
A grandiózus terveket az Európai Unió egyelőre a következő három évben 4,5 milliárd euróval támogatja. (A fő útvonal a négyes európai korridor, amelynek romániai közúti szakasza az Arad megyei Nagylaktól kezdődik, Aradot, Temesvárt, Nagyszebent, Piteşti-et érintve Bukaresten át Konstancánál éri el a tengerpartot; a vasúti része annyiban más, hogy Brassón megy át. A tervben nemcsak ez szerepel, hanem az észak-erdélyi autópálya is.)
Mindez persze nagyon csodálatos. Csakhogy. Menjünk vissza előbb nyolc évvel ezelőttre. Ugyanazon minisztérium akkortájt, amikor beindult az észak-erdélyi autópálya építése, idénre vagy 2013 elejére ígérte, hogy szupergyorsan lehet majd közlekedni a Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–
Brassó útvonalon.
Vagy lapozzuk fel a négy évvel ezelőtti választások nyomán megalakult kormány programját. Ejnye, hát mit olvasunk eme hivatalos dokumentum 23. oldalán? Hogy 2012-re befejezik a Nagylak–Nagyszeben, illetve a Bors–Marosvásárhely közti sztrádaszakaszt (csak ezeket említem, de ez csepp a tengernyi megvalósítás között, ami be volt ígérve 2008-ban). Ultraoptimistán feltételezhetjük persze, hogy a hátramaradó három hónapban/négy-nyolc évben gördülékenyen be lehet fejezni az említett sztrádák még meg nem épült néhányszáz kilométeres szakaszait.
Talán találunk olyan brit tudóscsoportot, amely „megállapította”, hogy a beköszöntő tél különben is kiváló időszak az autópálya-építésre, hiszen a most még ismeretlen kivitelező cégek munkásai akár hógolyózhatnak is a jobb munkamorál érdekében. Csak egy pesszimista, szabotőr és hazaáruló jegyzetíró találhat ki olyan badarságot, hogy négy év múlva ismét azt mondja szállításügyi tárca a választások előtt/után, hogy újabb nyolc év múlva lesznek meg az autópályák…
Nem kételkedem, Erdély fontosabb autósztrádái és szupergyors vasútvonalai megépülnek valamikor. De nem akarok csuklani harminc–negyven–ötven év múlva (ha élünk addig), miközben a megszokott gödrös országutakon furikázó vagy a lepattant, 20 km/órával araszoló vasúti szerelvényeken utazó olvasók engem emlegetnek, hogy most túlságosan derűlátó jóslatot tettem.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.