2009. október 08., 10:342009. október 08., 10:34
A nyolcvankilences fordulat után is megtapasztalhattuk, hogy nem sokat változott Bukarest politikai közgondolkodása. Ezért inteném körültekintésre, a siker érdekében, az autonómia szójegyzéken dolgozó – politikusokból álló – munkacsoportot. Természetesen az ötlet kiváló, igaz, késett jó másfél évtizedet. Civil szervezetek képviselői csaknem húsz éve mondják/nyilatkozzák, hogy az erdélyi/székelyföldi autonómiaügyben megmagyarázni- és megértetnivalóink vannak Bukaresttel. Újabban Brüsszellel is.
Magam is osztom ezt a vélekedést. Azt szoktam mondani: amit rég megtett a tudomány, azzal ma is adós még a politika. A dolgok megmagyarázásának része lehet az autonómia szójegyzék is. De csak ha jól sikerül! Ahhoz, hogy azt helyesen, megfelelőképpen értelmezhesse a románság, főként a félremagyarázásra hajlamos politikusok, a munkának nyelvileg kifogástalannak kell lennie.
Mert ha netán nem a jó kifejezés kerül nyilvánosságra, nehéz lesz rajta változtatni (a hazai magyar nyelvművelés húsz év alatt sem tudta teljesen száműzni például a rosszul használt líceum, municípium vagy tanács ’önkormányzat’ szót, s az ilyesmi fordítva is könnyen megtörténhet). Gondoljunk most arra, milyen diplomáciai galibát okozott ez év márciusában Sólyom László köztársasági elnök Nyerges-tetői látogatása alkalmából használt – kifogástalan – önkormányzat szavunk.
Nem szaporítom a becsapós példák felsorolását, hisz nem ismerem sem a szójegyzéket, sem a munkacsoport tagjait. Lehet, fölöslegesen aggodalmaskodom, de a biztonság és siker kedvéért legyen szabad ajánlanom: a munkacsoport az elkészült autonómia szójegyzéket szíveskedjék lektoráltatni a kolozsvári Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének szakembereivel.
Azokkal, akik a Román–magyar, illetve a Magyar–román közigazgatási szótárt is készítették Péntek János nyelvész-akadémikus és Fazakas Emese egyetemi docens irányításával. Csak szótári búvárkodással – szakemberek bevonása nélkül – nem lehet jó magyar–román autonómia szójegyzéket összeállítani!
Szerző: Komoróczy György
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.