2009. augusztus 19., 11:042009. augusztus 19., 11:04
Az utolsó példányok megvásárlása pedig segítség nélkül nem megy. Kell hozzá az eladó. De honnan eladó, ha nincs. Gyors kör az üzletben, máshol sem látni eladót. Vissza a telefon mellé, téblábolás, szekértologatás, időtöltés, hátha felbukkan valaki. Fel is bukkan, de a biztonságiaktól van. Annyiban azonban segít, hogy elmondja, a bejáratnál kell szólni, és akkor a hangosbemondón odairányítanak valakit.
A vevőszolgálati pultnál a két alkalmazott egymással van elfoglalva. Látják, hogy álldogálok, de egyikük sem akar felém fordulni. Torokköszörülés, kérés, visszavonulás a telefonhoz, nehogy az elárusító hamarabb érjen oda. Nem ér. Kérésemet be sem mondják. Eltelik egy újabb negyedóra, mire sikerül olyan valakit találni, aki tudja, honnan kell hívni az illetékes elárusítót. Újabb tíz perc, míg megkerül a telefon doboza a tartozékokkal együtt. Mire dobozába kerül a készülék, azt is megtudom, nem fejeződött be a megpróbáltatásaim sora. A titkárságról kell megszereznem azt a cédulát, amely alapján a kasszás tudni fogja, hogy mennyi pénzt kell elkérnie a telefonért.
A titkárnő pedig telefonál. Hosszasan, pedig látja, hogy ott álldogálok az asztala előtt. A kassza előtti sorban rádöbbenek, ezt az üzletet általában a viszonteladók látogatják. Valamennyi sorbanálló telerakott szekerek fogantyújának támaszkodik. Percekbe telik, míg egy-egy szekéren minden egyes terméket kézbe vesz a kasszás. Eléggé csudabogárnak tűnhetek az egy szem telefonommal. De mert az kedvezményes áron kínált áru, a pénztárosnőnek el kell mennie a főnökhöz, hogy elkérje a kasszagép kulcsát. Csak ezzel lehet a gép értésére adni, hogy a szokásosnál kevesebbet kell fizetnem.
Több mint egy óra után tudhatom magaménak a telefont. A kasszákon túl, de a kijáraton még belül jut eszembe, hogy ki kell állíttatni a garanciapapírokat is. Lekonyulva értesülök róla, hogy az illetékes épp kilépett valahova. Míg rá várok, az jut eszembe, milyen jó, hogy nem egy adott időszakra szólt az árleszállítás. Eddig ugyanis lejárhatott volna. Közben az elhatározás is megérik bennem: ha hazaérek és felszerelem a telefont, a fogyasztóvédelmet hívom fel legelőbb.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.