2012. augusztus 02., 09:332012. augusztus 02., 09:33
Elsősorban egyfajta tudatos készülődés jele az elkövetkező időszak kihívásaira. A hazai akkreditációs törvény ugyanis amolyan se hús, se hal jogszabály, ami elvileg kötelezővé teszi az intézmények minősítésre való törekvését, de itt nagyjából be is fejeződik az európai jogrendhez való igazodást célzó törekvés. Pedig már a különböző országos vagy nemzetközi programokon és pályázatokon való részvétel sikere tekintetében sem elhanyagolható pedigrét jelent a „papiros” – ennél azonban sokkal többet rejt a csomag.
Többek között egy régióátszervezés várható következményeire – legyen az akár egységes Székelyföld – való rámozdulást, amikor az új helyzet új rendszerében nem árt azonnal előnyös finanszírozottsági vagy elismertségi pozícióba kerülni.
Legalább annyira fontos azonban a betagolódás is abba az európai körforgásba, amely nélkül egy múzeum menthetetlenül belesüllyed a provincializmus posványába. A szentgyörgyi út – amely talán az Apor-kódex budapesti restaurálásával kezdődött, és amely révén a bukaresti szakma is ráeszmélt, milyen elkötelezett és szakmailag magas színvonalú munka zajlik a Székely Nemzeti Múzeumban – ebbe az irányba vezet.
Ennek állomásai azok a kezdeményezések is, amelyek a múzeumkertet kedvelt nyári kulturális térré alakították át, ahol minőségi zene szól, s közben fokozatosan omlanak le az elitista kultúrtorony falai.
Az SZNM követendő példaként szolgálhat az erdélyi múzeumok számára. Nemcsak az akkreditáció megszerzésével, de azzal az örvendetes szemléletváltással is, amelyet párhuzamosan idézett elő az önellátás kényszerének előtérbe tolakodása, illetve a múzeumi vezetők azon felismerése, hogy gyűjteményeik, kiállításaik közönség nélkül a töredékét sem érik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok