2012. augusztus 02., 09:332012. augusztus 02., 09:33
Elsősorban egyfajta tudatos készülődés jele az elkövetkező időszak kihívásaira. A hazai akkreditációs törvény ugyanis amolyan se hús, se hal jogszabály, ami elvileg kötelezővé teszi az intézmények minősítésre való törekvését, de itt nagyjából be is fejeződik az európai jogrendhez való igazodást célzó törekvés. Pedig már a különböző országos vagy nemzetközi programokon és pályázatokon való részvétel sikere tekintetében sem elhanyagolható pedigrét jelent a „papiros” – ennél azonban sokkal többet rejt a csomag.
Többek között egy régióátszervezés várható következményeire – legyen az akár egységes Székelyföld – való rámozdulást, amikor az új helyzet új rendszerében nem árt azonnal előnyös finanszírozottsági vagy elismertségi pozícióba kerülni.
Legalább annyira fontos azonban a betagolódás is abba az európai körforgásba, amely nélkül egy múzeum menthetetlenül belesüllyed a provincializmus posványába. A szentgyörgyi út – amely talán az Apor-kódex budapesti restaurálásával kezdődött, és amely révén a bukaresti szakma is ráeszmélt, milyen elkötelezett és szakmailag magas színvonalú munka zajlik a Székely Nemzeti Múzeumban – ebbe az irányba vezet.
Ennek állomásai azok a kezdeményezések is, amelyek a múzeumkertet kedvelt nyári kulturális térré alakították át, ahol minőségi zene szól, s közben fokozatosan omlanak le az elitista kultúrtorony falai.
Az SZNM követendő példaként szolgálhat az erdélyi múzeumok számára. Nemcsak az akkreditáció megszerzésével, de azzal az örvendetes szemléletváltással is, amelyet párhuzamosan idézett elő az önellátás kényszerének előtérbe tolakodása, illetve a múzeumi vezetők azon felismerése, hogy gyűjteményeik, kiállításaik közönség nélkül a töredékét sem érik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok