2013. március 01., 08:412013. március 01., 08:41
Mutatóban egy rövid csokor ezekből: egészségügyi gondok, kétéves kisgyerek mindennapjainak megszervezése, csomagszállítás Pest megye másik részébe, egy számítógépes program telepítésének trükkje, zátonyra futott párkapcsolat, tudományos kutatócsoport szervezése az Andrássy család művészetpártoló tevékenységének tanulmányozásához és még sok ilyen banális (?) téma...
Feltűnik valami? Nem? Nem hiányzik valami ebből a felsorolásból? Valami, ami (nálunk és ott is) a csapból is folyik? Segítek: p-vel kezdődik. Az, az... A politika. De hát – kérdezhetjük megrökönyödve – ez lehetetlen. Nem beszélnek a magyarországi magyarok a politikáról? Ennyire nem érdekelné őket, hogy a Fidesz, MSZP, Jobbik stb. (kinek mi tetszik) mit csinál? Még súlyosabb: rólunk, határon túli magyarokról se beszélnek? Még a székelynek mondott zászló „fontos, szent ügyéről” is semmi, semmi?... Hát nem. Az egyszerű és normális válasz: nem. (Biztos erre kinyílt néhány székely olvasó bicskája...)
Remélem, hogy nem tévedek, ha elmondom: szerintem a nyugati határon túl az emberek rájöttek valamire, amit különben még nyugatabbra már több ideje tudnak. A sajnos visszafordíthatatlanul bulvárosodó média sokszor hamis témákat futtat, amit a magukat mindentudónak képzelő, übermenschként pöffeszkedő politikusok dobnak be és rágnak szét talkshow-maratonokon. Pedig az igazság ennek ellentéte: nem az államelnök, a kormány, de sem az ülés közben szundító honatya vagy az ide-oda rángatott polgármester oldja meg az átlagember igazi problémáit. Hiszen a pártok, pártocskák, érdekcsoportok és szekértáborok haszonlesői elsősorban a saját pecsenyéjüket sütögetik. Szépen tudnak krokodilkönnyeket hullatni a szavazópolgárok sorsán, ennyi. Mindenhol így van, ez teljesen emberi vonás, nem kell ezen csodálkozni. Hátha már a magyarországiak is otthon a tükörbe nézve végre megpillantották az egyetlen személyt, aki valóban meg tudja változtatni az életüket: önmagukat? Nem kétlem, az itteni tájakon is eljutunk a fejlődés e fokára, eljön ennek is az ideje. Húsz-ötven-száz év múlva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok