2012. augusztus 08., 09:362012. augusztus 08., 09:36
Ha teljesen üres az utastér, akkor sem hajlandók előremoccanni legalább egy lépést. Állnak egymás hegyén-hátán, telefonálnak, beszélgetnek, esetleg mindkettőt egyszerre. Becsületükre legyen mondva, van köztük olyan jobb érzésű, aki a megállóban leszáll, mintegy utat nyitva más lekászálódóknak, aztán visszaugrik, és elfoglalja „jogos” helyét az ajtóban. De a többségre ez nem jellemző. Sőt. Előfordult, hogy még a leszállási szándék jelzése, sőt szóbeli felkérés után sem léptek arrébb. Na ilyenkor érzek én erős késztetést arra, hogy lökjek rajtuk egy jót.
Egyelőre még visszafogom magam, de félek, hogy ez lesz a vége. Odáig ugyanis már vetemedtem, hogy két – ajtó előtt terpeszkedő – csajt leteheneztem, mondván, hogy beszélgetni-telefonálni lehet ülve is, nemcsak a le- és felszállást akadályozva. Lekezelően néztek végig, de még csak egy résnyi helyet sem engedtek, ahol átpréselhettem volna magam. Egy lovagias fiatalember viszont a két lány védelmére sietett, ordenáré hangon rám támadva, hogy mégis milyen jogon merészelem én az ő kolléganőit a tejszolgáltató jámbor háziállatokkal egyszerre emlegetni. Én sem maradtam adós a válasszal, úgyhogy a semmiből jó nagy csetepaté keveredett.
A napokban viszont megdöbbenten észleltem, hogy egy, korban erősen bennejáró hölgy, hatalmas sírcsokorral a kezében felszáll a majdnem üres buszra, és megáll az ajtóban. És áll vígan, észre sem véve, hogy a csokor fenyőág díszei böködik az egyik széken ülő, melegtől láthatóan szenvedő nő meztelen vállát, akinek arcán immár a tűlevelek okozta fintor is megjelenik.
Valaki figyelmezteti az álldogálót, aki egy fél lépéssel arrébb húzódik, belőlem viszont kitör a nádpálcasuhogáshoz hasonló figyelmeztetés: üljön már le, nem látja, hogy elállja az utat?! A hangom bármiféle ellenkezést kizárt, a nő gyorsan leült, én pedig nyugodtan leszállhattam, arra gondolva közben, vajon mit vétettem a természet rendje ellen, hogy tőlem megtagadtatott az ajtóban állás élvezetének átélése. És ahogy elnézem, most már nem is fogom ezt a képességet elnyerni soha. Legnagyobb fájdalmamra.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.