2009. szeptember 28., 10:542009. szeptember 28., 10:54
A minap az egyik partiumi illetőségű úriember pénzt kért a banktól, ám kiderült nem kaphat, amíg vissza nem adja a korábban kért összeget. A hitelkérőt hidegzuhanyként érte a dolog, ugyanis kiderült, hogy egy nagyobbacska ház árát vette fel nemrég. Hirtelen az futott át az agyán, hogy kettős énje közül a másik járt korábban a bankban, és elfelejtett szólni az épp alul maradt személyiségének, ne menjen hiába kunyerálni. Amikor magához tért az első megrázkódtatás hatása alól, felülvizsgálatot kért.
A nyomozás eredményeként kiderült, valaki más, feltehetően a bank egyik belső alkalmazottja, az ő adatait használva jutott zsebpénzhez. Ettől már csak az lenne meglepőbb, ha az a valaki haza is költözne hozzá, és a szeme láttára költené el a pénzt. Mondjuk, kerti partit rendezne, és rajta kívül mindenkit meghívna. Sohasem lehet tudni, mire számítson az ember. Lehet, holnap bekopog valaki az ajtón egy nagy késsel meg egy kád jéggel, és a múlt héten odaígért vesénket követeli. Mi pedig az előttünk lobogtatott szerződés alapján nemcsak a belső szerveinket, de még a lelkünket is odaadnánk az ördögnek.
Fel sem meri tenni az ember a kérdést, mikor lesz vége annak, hogy a végtelenségig kihasználják a rendes adófizető polgárokat. Egyébként az is mindennapi eset, hogy a havi részlet minden előzetes bejelentés nélkül kamatozik. Sőt az nem is elég, hogy kamatozik, de mindenféle számla-karbantartási díjat sem átallnak elkérni az előzetesen leszerződött összeg mellé. A legidegesítőbb, hogy mindezt fapofával teszik, az empátia legapróbb jelét sem mutatva.
Gondolom, ezt az extraösszeget azért kell kifizetni, hogy jöjjön ki annak a banki alkalmazottnak a bére, aki minden reggel leporolja a számlánkat a bankfiók legfelső polcán, és még fertőtlenítővel is megtisztítja. Meg is érdemli azt a pénzt, hiszen keményen megdolgozik érte. Azt viszont senki sem kérdi meg, mi honnan szedjük elő rá a minden havi betevőt. Mert aki kivesz, annak szigorúan be is kell tennie. Sebaj, lesz ez még rosszabb is – tartják az optimistábbak. Én azért nem szeretném megvárni, amíg valami aktakukacok elkobozzák a még meglévő ingóságaimat, inkább lepaktálok Luciferrel, abban nagyobb üzlet van.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.