2009. szeptember 28., 10:542009. szeptember 28., 10:54
A minap az egyik partiumi illetőségű úriember pénzt kért a banktól, ám kiderült nem kaphat, amíg vissza nem adja a korábban kért összeget. A hitelkérőt hidegzuhanyként érte a dolog, ugyanis kiderült, hogy egy nagyobbacska ház árát vette fel nemrég. Hirtelen az futott át az agyán, hogy kettős énje közül a másik járt korábban a bankban, és elfelejtett szólni az épp alul maradt személyiségének, ne menjen hiába kunyerálni. Amikor magához tért az első megrázkódtatás hatása alól, felülvizsgálatot kért.
A nyomozás eredményeként kiderült, valaki más, feltehetően a bank egyik belső alkalmazottja, az ő adatait használva jutott zsebpénzhez. Ettől már csak az lenne meglepőbb, ha az a valaki haza is költözne hozzá, és a szeme láttára költené el a pénzt. Mondjuk, kerti partit rendezne, és rajta kívül mindenkit meghívna. Sohasem lehet tudni, mire számítson az ember. Lehet, holnap bekopog valaki az ajtón egy nagy késsel meg egy kád jéggel, és a múlt héten odaígért vesénket követeli. Mi pedig az előttünk lobogtatott szerződés alapján nemcsak a belső szerveinket, de még a lelkünket is odaadnánk az ördögnek.
Fel sem meri tenni az ember a kérdést, mikor lesz vége annak, hogy a végtelenségig kihasználják a rendes adófizető polgárokat. Egyébként az is mindennapi eset, hogy a havi részlet minden előzetes bejelentés nélkül kamatozik. Sőt az nem is elég, hogy kamatozik, de mindenféle számla-karbantartási díjat sem átallnak elkérni az előzetesen leszerződött összeg mellé. A legidegesítőbb, hogy mindezt fapofával teszik, az empátia legapróbb jelét sem mutatva.
Gondolom, ezt az extraösszeget azért kell kifizetni, hogy jöjjön ki annak a banki alkalmazottnak a bére, aki minden reggel leporolja a számlánkat a bankfiók legfelső polcán, és még fertőtlenítővel is megtisztítja. Meg is érdemli azt a pénzt, hiszen keményen megdolgozik érte. Azt viszont senki sem kérdi meg, mi honnan szedjük elő rá a minden havi betevőt. Mert aki kivesz, annak szigorúan be is kell tennie. Sebaj, lesz ez még rosszabb is – tartják az optimistábbak. Én azért nem szeretném megvárni, amíg valami aktakukacok elkobozzák a még meglévő ingóságaimat, inkább lepaktálok Luciferrel, abban nagyobb üzlet van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok