2009. október 05., 10:052009. október 05., 10:05
Meglehet, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) közös kormányzása vezetett a válsághelyzetbe, a kilépés után mégis a PDL egyedül lesz kénytelen elvinni a balhét. Ha pedig így alakul, az azt is jelenti, nem jött be Traian Băsescu nagykoalíciós stratégiája.
Ennek ugyanis az lett volna a lényege, hogy az államelnök-választási kampányban a legfőbb ellenfél ne emlegethesse: az országban rosszul mennek a dolgok. A PSD szervesen kapcsolódik a szakszervezetekhez, nem egy politikusa a szakszervezeti mozgalomból nőtt bele a pártba. Várható hát, hogy az elnökválasztási kampányba beékelődő sztrájkhullám a baloldali jelölteknek hangját erősíti, nekik hoz majd szavazatokat.
Az erdélyi magyar ember azonban valószínű, nem elsősorban e politikai szemüvegen keresztül értelmezi a közalkalmazottak sztrájkját. Lesz majd, akit hátráltat a munkabeszüntetés, és lesz, aki ebben látja sorsa jobbra fordulásának az esélyét. Ha elvonatkoztatunk a személyes érintettségektől, meglehet, nem tűnik igazságosnak, hogy éppen a közalkalmazottak elégedetlenkednek.
Tény, hogy az állam nem fizeti meg eléggé a munkájukat, de az is igaz, hogy kevésbé kell aggódniuk a munkahelyük elvesztése miatt, mint a magánszférában dolgozó társaiknak. Gazdasági válság idején pedig ez egyáltalán nem mellékes szempont. A biztosító társaságok is megkérdezik a biztosítottól, hogy mibe fektessék a pénzét. A részvények többet hozhatnak, de kockázatosabbak, az állampapír kevesebb, de biztos gyarapodást ígér.
Az általános sztrájknak azonban általános haszna is lehet. Világosan látszik ugyanis, hogy a kormány mindeddig nem találta meg a gazdasági válságból kivezető utat. A közalkalmazotti munka hatékonyságának a növelése helyett eddig csak afféle nevetséges megoldásokkal tudott előrukkolni, hogy mindenki vegyen ki tíz nap fizetetlen szabadságot. Ha a szakszervezeti nyomás kreativitást sajtol ki a kormányból, az valamenynyi állampolgár hasznára válhat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok