2009. szeptember 21., 10:072009. szeptember 21., 10:07
Minden bizonnyal a mostani vehemenciának is meghatározó a belpolitikai komponense. A Ştefan Guşă tábornoknak szánt marosvásárhelyi szobor állítását megszavazó városi RMDSZ-frakciót ugyanis jobbára olyanok alkotják, akik annak idején borsot törtek az országos RMDSZ-vezetés orra alá azzal, hogy ellenezték Borbély László polgármester-jelöltségét.
Akkor csak a belső demokrácia felrúgásával sikerült Markóéknak az általuk kívánt irányba terelni a történéseket. Ezúttal viszont okkal érezhetik nyeregben magukat. Helyes ugyanis elvszerűnek, értékkövetőnek lenni Ştefan Guşă ügyében, még akkor is, ha cserében egy Sütő András-szobor lehetősége lebeg a szemek előtt. Sütőre nézve is méltatlan, hogy városában csak a temesvári forradalmárokba lövető tábornokkal párosban lehet szobrot állítani neki.
Ő ugyanis egy életművel tette jóvá egykori kommunista kilengéseit. Herder-díjjal is elismert irodalmi munkásságára egyként lehetne büszke a város román és magyar lakossága. Ştefan Guşának viszont a ceauşiszta életműben volt egy jó irányba tett kilengése: hogy 1989 decemberében ellenezte a moszkvai segélykérést. A Benedek István vezette RMDSZ-frakciónak is be kellett volna látni, hogy ez kevés.
Mentségükre csak az szolgálhat, hogy éppen Markó Béláéktól tanulták el a politikai cserekereskedelem trükkjeit. A 2000–2004-es parlamenti ciklusban, a kisebbségben kormányzó Szolciáldemokrata Párt támogatása idején ugyanis az RMDSZ vezetői honosították meg a szövetségben az adok-veszek gyakorlatát. Ők tették politikai alku tárgyává azokat az ügyeket is, amelyekhez elvi okokból kellett volna ragaszkodniuk. A mostani szoborállításban tulajdonképpen az elvtelen tranzakciós politika üt vissza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok