2009. június 10., 12:102009. június 10., 12:10
Ő ugyanis kevesebb figyelmet kapott volna a párt listáján, ráadásul a nepotizmus billogát is rásütötte volna a PDL-re. Elena Băsescu képviselővé választása tehát nem a jobboldali pluralizmus, hanem inkább a jobboldali manőverezés megnyilvánulása volt.
Noha maga EBA is a Tőkés László 2007-es szereplésére hivatkozva próbálta elmagyarázni a kampányban, hogy az ő választási indulásával nem fogy, hanem növekszik a PDL nyerési esélye, Tőkés két évvel ezelőtti helyzete alig hasonlít EBA függetlenségéhez. De ha már a fotómodellből lett politikus vezette be a párhuzamot a politikai diskurzusba, hát érdemes továbbgondolni, milyen lehetőségek is rejlenek magyar szempontból Elena Băsescu mandátumszerzésében.
Két évvel ezelőtt az RMDSZ, a Fidesz és az Európai Néppárt vezetősége is támogatta Tőkést abban, hogy üljön a néppárt padsoraiba. Mi több, Traian Băsescu is megígérte, megpróbál ez ügyben közbenjárni, a PDL ezt mégis meghiúsította. A néppárti frakcióban ugyan minden bizonnyal alulmaradt volna kerékkötésével, de Brüsszelben az a szokás, hogy ilyen ügyekben nem hoznak döntést az érintett ország néppárti képviselői ellenében.
Most az RMDSZ-nek nyílott lehetősége hasonló eljárásra. EBA csakis az RMDSZ-es képviselők támogatásával válhat a néppárti frakció tagjává. A szövetségnek lehetősége van arra, hogy feltételekhez kösse a támogatást, és olyan rendszert is felvázolhat, amelyben a számla egyik részét Traian Băsescu, a másikat pedig a PDL fizeti.
Mindezt úgy kell bevállalnia, hogy az elérhető maximális hasznot könyvelhesse el a támogatás fejében, de ellenszenvessé se váljék a brüsszeli közegben. A feladvány adott, az RMDSZ szürke eminenciásainak és EP-képviselőinek rátermettségén múlik, mennyit sikerül kihozni belőle.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok