2009. május 28., 09:292009. május 28., 09:29
Már ha igazak azok a hírek, amelyek értelmében a Kovászna megyei ifjúsági igazgatóság frissen kinevezett vezetője korábban műkedvelő chippendale-fiúként örvendeztette meg férfiasan kidolgozott felsőtestének látványával Erdély különböző szórakozóhelyeinek lelkes hölgyközönségét.
Eszünk ágában sincs most farizeus szemforgatással az új igazgató erkölcseit ostorozni – az dobja rá az első követ, aki még nem járt olyan helyen, ahol hiányos öltözetű lányok/fiúk adtak számot a mozgáskultúrában való jártasságukról egy nikkelcsővel ellátott színpadon. Végülis ez is egy szakma.
Hanem azért nem kicsit lepődtünk volna meg, ha másnap valamelyik hivatalban ügyintézés közben az irodájában bennünket fogadó igazgató személyében arra a fiatalemberre véltünk volna ráismerni, aki előző éjszaka kedvenc szórakozóhelyünkön beolajozott felsőtesttel, csillogó lakktangában egy leánybúcsút tartó hölgytársaság tagjai előtt rázta ígézően a csípőjét. A két munkakör ugyanis valahogy anynyira illik össze, mintha egy köztiszteletben álló, véleményformáló publicistáról kiderülne, hogy másodállásban pornófilmproducerként tevékenykedik.
Az, hogy az új igazgatóról most kiderült a – szó szoros értelmében – meztelen igazság, vélhetően nem azt jelzi, hogy az amúgy a konzervatív néppárthoz tartozó demokrata-liberálisok úgy döntöttek: az idők szavát meghallva olyan vezetőt neveznek ki, aki tudja, milyen tevékenységekkel építhet ma karriert egy szépreményű fiatal, és tapasztalatait átadva el is indíthatja a boldogulás útján.
Inkább annak a jele, hogy a kormánypártok bizony jelentős káderhiányban szenvednek a többségében magyarok lakta régiókban. A kormányra kerülés után viszont olyanynyira elhatalmasodott rajtuk a harácsolási ösztön, hogy minden intézményben kizárólag a saját embereiket kívánják látni, még akkor is, ha amúgy nincs kivel betölteni a tisztségeket.
A lényeg, hogy még véletlenül se legyen magyar. Ezért aztán onnan toboroznak jelölteket, ahol éppen találnak – ha kell, a nikkelcső mellől rángatják el az új kádereket. De hát tulajdonképpen nincs is min csodálkoznunk. A kormánypártok logikája egyértelmű: ott egye meg a fene, ha az új igazgató fülledt péntek éjszakákon egy szál pilótasapkában, sztriptíztáncosként keres meg egy kis mellékest – amíg asztalán ott a román zászló, és hét közben úgy táncol, ahogy a párt fütyül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok