2009. július 14., 11:092009. július 14., 11:09
Nem értettem, mi a lényege annak, hogy egy négyszögű pléhlemezbe tárolja valaki autóját, hiszen nem esik olyan gyakran a jég, hogy a szabadban nagy károk érjék a járművet. A lopások elleni védelem már logikusnak tűnt, bár nem kis iróniával néztem végig a szomszédot, aki ezeréves Daciáját hét lakat alá zárta. Az már úgysem kell senkinek, nagy üzletet nem csinálnak vele, gondoltam én naivan.
Amikor új albérletet kerestünk, mondták, hogy olyan helyre költözzünk, ahol zárt helyen tudjuk tárolni a tulajdonunkban lévő kis robogót. Én is jobban szerettem volna biztos helyen tudni a pár száz lejt érő, de munkaeszközként szolgáló járművet, végül mégsem sikerült minden kondíciót kielégítő lakást találnunk, így a robogó helye a parkoló lett, a vaskerítéshez kötözve.
Nagyon megtetszhetett valakinek a szétszakadt ülés vagy a rozsdás sárvédő, mert a hétvégénkből szomorú vasárnap lett, miután szombat éjjel valaki ellopta a kis szerkentyűt. Első dolog hívni a rendőrséget. Hogyne, jönnek, mindjárt a helyszínen lesznek. Később meggondolták magukat, visszahívtak, hogy mégsem jönnek, majd hétfőn reggel menjünk feljelentést tenni.
Persze, hogy is gondolhattuk volna, hogy bármit is mozdít a rendőrség vasárnap délután egy kis robogó eltűnése ügyében, ilyen piti dolog naponta történik. Az egyetlen, amit tehettünk, hogy átfésültük a környéket, hátha nem tudták begyújtani (bár kevés az esélye, mert péntek este takarították ki a karburátort), vagy csak szórakozásból kötötték el, s valamelyik bokorban majd rátalálunk. Mindhiába.
Nem az anyagi kár a legzavaróbb az egészben, hanem a tehetetlenség s a felgyülemlett düh, hogy megloptak, elvették, ami jogosan a tiéd, s nem tudsz tenni ellene semmit. Lassan lecseng a történet, de te még hónapok múlva is felkapod a fejed bármilyen motorzúgásra, a lakhelyed környékén pedig folyton a zöldövezetet fogod bámulni. De nem baj, ha majd valamelyik ismerősünk (bár ne tenné) így jár, majd nekünk is lesz egy vigasztaló történetünk: hajjaj, minket is megloptak, ne törődj, túl leszel rajta, más lehetőséged úgysincs.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok