2009. július 09., 10:012009. július 09., 10:01
Amikor azt hinnénk, innen már nincs tovább, elértük a megaláztatás legalsó bugyrait is, a rögvalóság rácáfol. A magyargyűlölet, a kisebbségekkel való packázás terén több mint egy évtizedig az egész Kárpát-medencében Gheorghe Funar kolozsvári uralkodása számított „etalonnak”, nála jobban senki sem értett jobban a szélsőséges nacionalizmus tudományának műveléséhez.
Amikor leszögezte: annyi magyar utcanév lesz Kolozsváron, ahány román Magyarországon, a magyar közösség, a politikai és civil szervezetek kezdeti tiltakozását lassan-lassan felváltotta az utcanevek etnikai tisztogatásába történő beletörődés. Afölött azonban már árulás lenne szemet hunyni, ahogyan a kolozsvári képviselő-testület átkeresztelte a Dsida Jenő nevét viselő utcát.
Ha nem véresen komoly ügyről volna szó, jót szórakozhatnánk azon, hogy a többséggel bíró román tanácsosok szerint a Házsongárdi temetőben nyugvó (történetesen szívbetegségben elhunyt) költő neve hasonlít az AIDS román megnevezéséhez. A minden bizonnyal megrendelésre született lakossági beadványt megszavazó városatyák még annyi tisztelettel sem viseltettek a magyar kultúra iránt, hogy megkérdezzék RMDSZ-es kollégáiktól: ugyan mit alkotott ez a „betegnevű” költő?
A legszomorúbb az egészben, hogy az RMDSZ tanácsosai nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, és „kommunikációs zavarral” magyarázzák a történteket, sőt továbbra is együttműködnek a testületben azzal a Sorin Apostu polgármesterrel és demokrata-liberális pártjával, aki és amely foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy Kolozsvár műemlékein ne szerepeljenek magyar nyelvű tájékoztató feliratok.
Holott a kincses város magyarsága nem effajta szégyenteljes megalkuvással, a gúnyűzés zokszó nélküli tűrésével, hanem érdekei képviseletével bízta meg képviselőit, amikor rájuk szavazott. Ezek után milyen hitele van Markó Béla szavának, miszerint az RMDSZ azon fáradozik, hogy regionális szinten hivatalossá tegye a magyar nyelvet? Végezetül annyit ajánlanánk a kolozsvári városatyák figyelmébe, hogy a Dsidáét „kiváltó” Picasso teljes neve 15 keresztnévből áll. Nem fér fel az utcanévtáblára.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.