2009. szeptember 10., 10:422009. szeptember 10., 10:42
Az ugyanis, hogy a székelyföldi románok féltik a saját kultúrájukat, identitásukat, érthetőbbé teszi a román közösség számára, hogy az erdélyi magyarok is féltik identitásukat, kultúrájukat. A Kovászna és Hargita megyei románok nem mindig könnyű helyzetének a megértése elvezethet az általános kisebbségi kérdés gyökeréhez, empátiát ébreszthet a kisebbségben élők problémái iránt. Ioan Lăcătuşu például már nem lázad a moldvai csángóprogramok ellen, hanem ezeket tekinti mintának a székelyföldi románok számára.
A székelyföldi román tanulmány pedig minden bizonnyal megannyi erdélyi magyar kisközösség számára lehet hivatkozási alap. És valljuk be, jogos a székelyföldi románság gondjaival való foglalkozás. A népszámlálási adatok tanulmányozásával a magyar kutatók is eljuthatnak arra a következtetésre, hogy az elmúlt két évszázadban szép számban olvasztott magába románokat a székelység. Nem ritkák a térségben a román eredetű családnevek, amelyeket sok esetben olyanok viselnek, akiknek az iskolában sem sikerült megtanulniuk románul.
A román–magyar viszonyt tulajdonképpen éppen az aszimmetrikus volta teszi bonyolulttá. Ha Trianonban úgy húzták volna meg a határokat, hogy megközelítőleg ugyanannyi román kerüljön Magyarországra, amennyi magyar Romániába, a románságban is könynyebben kialakulhatott volna a kisebbségek iránti érzékenység. Természetes lett volna, hogy Bukarest nem tagadhatja meg a magyaroktól azt, amit Budapest megad a románoknak.
A Székelyföld területi autonómiája is segíthetné ennek az érzékenységnek a kifejlődését. A székelyföldi magyar többség és román kisebbség viszonya lehetne a modell az ország számára. Ha Ioan Lăcătuşuék túlságosan szűkmarkúnak éreznék a többség és kisebbség viszonyát szabályozó országos törvényeket, az azt jelentené, hogy az Erdély többi megyéjében élő magyarok is okkal kérnek több garanciát identitásuk, kultúrájuk megőrzésére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok