2009. július 27., 10:242009. július 27., 10:24
Egyszer olvastam egy államvizsga-dolgozatot, amely arról szólt, hogy ki minek alapján választja a becenevét, amivel különböző csevegőkre lép be. Fölöttébb érdekes volt a megkérdezettek határtalan fantáziája, megspékelve azzal, hogy a magyar nyelv, illetve a különböző nyelvek keverése rengeteg többértelmű szót eredményezett. És most nem jóska1985-ről beszélek, mert neki biztos a jelszava is a születési dátumából áll.
A jelszó választásának van egy óriási előnye: bármit írhatsz, senki nem fogja látni, mert az a lényeg, hogy titokban maradjon. Olyan szó kell legyen, amit a családtagok sem találnak ki, leírhatod kedvenc színésznőd nevét, – akinek imádatát nem mered vállalni a nyilvánosság előtt – káromkodhatsz kedvedre, vagy legnagyobb szerelmed nevét is használhatod. Azonkívül megvannak a jól bevett szokások: becenév, a telefon klaviatúrája alapján a keresztnév számokban, a kutya, malac, anyuka, feleség nevének használata, vagy csak egyszerűen a qwerty.
Bár lehet felmérést készíteni a lakosság jelszóválasztási szokásairól, konkrét példákat úgysem tudnánk összegyűjteni. Pedig szerintem külön kultúrája van a jelszóválasztásnak, olyan, mintha belelapoznál valakinek a naplójába, és elolvasnál belőle egy oldalt. Lehet, hogy csak egy koncertélményt ír le (jelszava: Tankcsapda), de az is lehet, hogy egy tini szülők elől titkolt szokásáról fogsz olvasni (jelszó: Cigi4ever), vagy az imádott ellenkező nem iránti vonzalmáról ír (jelszó: Matildka).
Hallottam olyan történetet, hogy egy több éve tartó élettársi kapcsolat azért ment tönkre, mert az egyik fél megtudta párja jelszavát, ami a férfi fiatalkori szerelmének neve volt. Lehet vitatkozni, hogy ki hibás (aki feltörte a jelszót, vagy aki régi szerelmét még mindig nem cserélte le), annyi bizonyos, hogy jelszavunk is egyfajta viselkedésünket tükrözi, meghatároz minket, mert: a szó olyan kell legyen, amit soha nem felejtünk el, amit a haverok nem találnak ki, s amit nem lehet könnyen feltörni. Tehát joggal mondhatjuk: mondd meg a jelszavad (ha vagy olyan bangó), s megmondom, ki vagy!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok