2009. június 23., 10:572009. június 23., 10:57
Hirtelen nem bírja tovább, megszólít, azt kérdi, nem láttam-e valamelyik ülésen egy mappát. Sajnálom, s tényleg, őszintén sajnálom is, de se mappát, se mást nem találtam az ülésen. Megértően bólint, de sugárzik belőle a feszültség. A villamoskocsi végébe húzódik, megkapaszkodik a fogódzóban, és komor gondolatokba merül. Szinte mellette egy ülésen megtermett, munkásember-kinézetű férfi ül. Udvariasan megkérdi a nőt, elveszített-e valamit. „Igen, egy fekete mappát. Nem látta véletlenül?” – csillan fel a hölgy szeme. „Üljön le, asszonyom” – feleli a férfi.
A nő leül az átellenben lévő székre, és magyarázkodni kezd. Elmeséli, hogy épp ezen a villamoson utazott néhány perccel ezelőtt, a mappa mellette pihent az ülésen, s amikor le kellett szállnia, öblös táskáját magával vitte, de az irattartót már nem. „Nagyon fontos dolgok voltak benne?” kérdezi a nagydarab, a nő pedig erőltetett könnyedséggel vonja meg a vállát – gyanítom, nem ült volna taxiba, hogy utolérje a villamost, ha nem rejtett volna pótolhatatlan iratokat az a fránya mappa.
„Egyszerűen itt felejtettem, megesik, nem? Reméltem, hátha valaki megtalálja, de hát sejtettem, hogy nem így lesz… végül is mekkora az esélye?” – kezd lassan belenyugodni a hölgy, legalábbis látszólag, hiszen kis mosolya mögött a kétségbeesés bujkál. Az utasok néma csendben, előrehajolva figyelnek. A férfi együttérzőn bólogat. Hirtelen benyúl a kabátja belső zsebébe, és egy fekete mappát húz elő. A járművön üldögélő utasok között úgy tör ki a megkönnyebbült nevetés, mint egy felszabadító, lélekemelő mozifilm vagy színházi előadás után. Valószínűleg a hölgynek most válik világossá, hogy egy jelenet főszereplőjévé lett néhány percre, de egyáltalán nem bánja.
Örömében azt is kiböki, hogy az örökségéről szóló papírokat tartalmazza az iratcsomó. Mielőtt leszállna a villamosról, háromszor is elhadarja belvárosi lakcímét a férfinak, mondván: bármikor betérhet hozzá, akár pénzzel is meghálálja a jóságát, vagy legalább csatlakozzon a családhoz vacsorára. Persze emberünk mindent udvariasan visszautasít. Talán elég neki az a néhány elismerő mosoly és tekintet, ami akarva-akaratlanul rászegeződik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok