2009. szeptember 29., 10:012009. szeptember 29., 10:01
De ma reggel, mikor meghallottam, hogy a britek alsógatyát kezdtek gyártani balkezeseknek, rájöttem, hogy ennek fele sem tréfa. S mivel én is ilyen sete-suta földön kívüli vagyok, keresgélni kezdtem, mit vásárolhatnék magamnak, ami egyszerűbbé tenné az életem. Ijedezve olvastam, hogy nekem milyen nehéz volt balkezesként beilleszkednem a csúnya elnyomó jobbkezesek közé.
A kézimunka-tanárnőm ollóhasználat közben megmondta, ügyetlen vagyok, ne is foglalkozzam ilyesmivel, de én azt hittem, azért van, mert a kézimunkával együtt az abroszt is kettévágtam. Pedig aljas módon, hátsó szándékkal el akart nyomni, biztos.
Nem mondom, nekem is akadtak problémáim a balkezességgel. Szerencsésen megúsztam az első osztályos átszoktatást, a tanítóm megelégedett azzal, ha a táblára jobb kézzel írok. A töltőtollat soha nem tudtam használni, s az olcsó golyóstollaktól is mindig kék csík húzódott a két ujjamon, amivel ügyesen elkentem a pacákat.
A legtöbb gondom azonban a vízmelegítő kannákkal akadt, melyek csücske (ami elősegíti, hogy a víz egy sugárban folyjon) sehogy sem volt kezem ügyében, de viszonylag kevés idő alatt megtanultam belőlük hátrafelé tölteni a vizet, ami akrobatamutatványnak is beillik.
De most végre megváltozhat az életem, ráakadtam pár üzletre, melyek balkezes termékeket árulnak. Kannát persze nem árulnak, helyette balkezes konzervnyitót, ollót és vonalzót is, melynek visszafelé van a számozása.
Ezek tényleg hasznosak, de a háromszögtestű nagy nyomást is bíró filctollal ki akar verekedni, nem tudom. Az rendben van, hogy másképp formáljuk a betűket, meg taszigáljuk, nem pedig húzzuk a tollat, de vésni mi sem szoktunk vele. Amikor azonban megláttam a balkezes billentyűzetet, rájöttem, hogy arra születni kell.
Kis gondolkodás után arra is rájöttem, tulajdonképpen semmi hátrányom nem származott balkezességemből, sőt valamilyen nyomtatvány kitöltésekor a kínos csend helyett mindig a balkezességre fordul a téma, nemegyszer azért, mert sorstársamra akadok. Úgyhogy ezután is vígan keverem a puliszkát, s töröm a pityókát is… bal kézzel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok