Makkay József

Makkay József

A velünk élő Trianon

2020. június 04., 08:382020. június 04., 08:38

Másfél esztendővel az 1920. június 4-ei trianoni békediktátum aláírása előtt Koréh Endre, a Székely Had­osztály tábori lelkésze ezt írta 1918. december 24-én Kolozsvár román megszállásáról: „Gyászos nap mindörökre Kolozsvár életében. Ma vonultak be Erdély szívébe, kincses Kolozsvárra, Mátyás és Bocskai szülővárosába az oláhok. Rongyosak, mocskosak voltak. A hódító sereg legfeljebb hatszáz szalmakalapos, mezítlábas és bocskoros ember. Gherescu tábornok kezében nádbot, tisztjei kifestett képűek. A seregnek alig van fegyvere, négy rongyos ágyút hoznak, de töltényei nincsenek. Tüzérei fején ócska vasfazekak…”

E sorok azért megdöbbentőek, mert száz év után is kérdésözönt indítanak el az emberben: hogyan történhetett meg, hogy egy gyengén felszerelt hadsereg feltartóztatás nélkül jöjjön át a Monarchia határain Erdélybe, és Székelyudvarhellyel bezárólag megszállja azt. Egy olyan ország legnagyobb tartományát, amelyet az október végi pádovai fegyverszünet után az akkori magyar hadsereg töredéke is simán megvédhetett volna. Nyilván, ha erre lett volna politikai akarat, és olyan magyar államférfi, akinek mindenekelőtt a haza a fontos. Sajnos sem 1918-ban, sem 1919-ben nem rendelkeztünk ilyen politikusokkal. Helyettük a baloldal, az országot felforgató forradalmi tanácsok és egyéb kártékony elemek garázdálkodása vezetett el oda, hogy a Koréh Endre látlelete alapján pontosan bemutatott román megszállást 1919 nyarára tökélyre vitték, ami a trianoni békediktátum előjátéka lett.

Sok elképesztő véleményt végigolvastam ezekben a napokban olyan emberektől, akik a kádári történetírás narratíváját csomagolták újra. Azaz Trianont úgy állítják be, mint ami a Kárpát-medencei magyarság számára elkerülhetetlen volt, másrészt a magyarság ezt részben „megérdemelte”. Mondanom sem kell, egyik véleménnyel sem értek egyet. Az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmények idején a Magyar Királyság területén egyetlen idegen katona sem állomásozott. Hadtörténészek írják, hogy a törökországi példához hasonlóan az ország területe megvédhető lett volna. Hogy nem ez történt, az a korabeli magyar politikai elit jóvátehetetlen bűneként könyvelhető el. Elmondható, hogy a zavaros magyar belpolitika és tétlenség vezetett el a minden szempontból hazugságokon alapuló „békeszerződés” megszületéséhez.

Román és csehszlovák nyomásra a magyarságnak sehol nem engedték meg a népszavazást, mert kiderült volna, hogy bizony nemcsak a magyarok, hanem a velük együtt élő népek is ragaszkodnak a megszokott és elfogadott államkerethez, amely az ezredfordulóra soha nem látott jólétet hozott a Monarchia lakói számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Sopron környéki népszavazás, amelyhez felkelés vezetett, miután kiderült, hogy Ausztria is területet követel Magyarországtól. A kikényszerített referendum 72 százalékos sikere Sopron mellett további nyolc falu megmentését eredményezte. Magyarok, németek és horvátok szavaztak nagy számban a magyar államiságra, ami jelzi, milyen eredménye lehetett volna egy erdélyi, felvidéki vagy délvidéki népszavazásnak. Ha a párizsi békeszerződést előkészítő nagyhatalmak megfogadják az Egyesült Államok elnökének, Thomas Woodrow Wilsonnak a népek önrendelkezéséről szóló 14 pontját. Tudjuk, hogy a magyarokon kívül ebben senki nem volt érdekelt.

Akik ma azt állítják, hogy száz év után teljesen más helyzet van, azok az európai uniós tagságra hivatkoznak, holott tudják, hogy az Európai Unió sem oldotta meg a magyarkérdést. Elég Brüsszelre tekintenünk, hogy megbizonyosodjunk: semmivel sem szeretik jobban Magyarországot, mint száz évvel ezelőtt. A három évtizede tartó kínkeserves Kárpát-medencei magyar közösségi útkeresés európai uniós keretek között is áthatolhatatlan falakba ütközik. Megtűrnek, de nem szeretnek bennünket. A mi igazunkat száz év után sem akarják az utódállamok elfogadni.

Ebben a helyzetben lehetetlen múlt időben beszélni Trianonról. Trianon ugyanis velünk él, ami változatlanul megoldást igényel. A jövő nagy kihívása, hogy ennek útját-módját megtaláljuk.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.