2013. március 20., 07:222013. március 20., 07:22
A vastehén nem más, mint a néhány éve feltűnt, rusztikus mobil tejautomata, azaz a teheneket ábrázoló matricákkal ellátott kis teherautó, melynek hangszóróiból reggelenként autentikus tehénbőgés hallatszik, felkeltve a betonrengeteg lakóinak vágyát a hajdan a nagyi istállója előtt ivott langyos-habos finomság iránt.
A hatóság emberei lakossági bejelentés alapján érték tetten a férfit, aki kezében csavarhúzóval ólálkodott a tartálykocsi körül, és mint kiderült, néhány csavart sikerült is meglazítania a tejcsapon. Hogy saját fogyasztás céljából próbálta-e megvámolni a tejszállítmányt, vagy a konkurencia bérelte fel, nem derült ki. Egy azonban biztos, érdekes sajtóhír lehetett volna abból, ha kiderül: elapadt a vastehén teje. Sőt uborkaszezonban vezető témává léphetett volna elő a helyi lapokban, hisz hosszan lehetett volna arról értekezni, hogy nemcsak régen, az elmaradt falvakban működött a tejapasztó szarvasmarharontás, de a bűvös praktikák élnek és virulnak ma is. Lehetett volna élőben közvetíteni a rontáslevevő pópák rituáléit, mely önmagában hozzájárult volna ősi hiedelmek széles körben való megismertetéséhez, és mint tudjuk, a gyökerek újbóli felfedezése, az ősökkel való kapcsolat erősítése hihetetlen mértékben segíti a pszichés energiák felszabadítását. De talán még szomorúbb, hogy óriási közösségépítő potenciállal rendelkező, talán egész lakónegyedeket megmozgató szertartások lehetősége vált köddé egyetlen nemkívánatos beavatkozással. Gondoljunk csak bele, milyen szép és felemelő lett volna, ha civilek és rendőrök összefogva vadásztak volna hajnalonként a kocsik között szlalomozva a tejapasztóra, persze szigorúan ősi szokás szerint, azaz olyan fokhagymaszárat a kalapjuk mellé tűzve, mely levágott, majd elásott kígyófejbe gyömöszölt fokhagymából nőtt ki. És ráadásul annak reményével is leszámolhatunk, hogy jelentéktelen városunkban üdvözölhessük minden romániai javasasszony és boszorkány anyját, a nálunkfelé kizárólag újsághirdetésekből ismert, köztisztelet által övezett Mama Omidát.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.