2013. április 05., 09:582013. április 05., 09:58
Azok a Jóskákról meg Marcsákról, akiket egy-egy tévécsatorna hirtelen felkap, néhány hónapig azt is tudni lehet, hogy milyen színű alsóneműt hordanak, és mitől féltek gyerekkorukban, aztán megrágva kiköpi őket, és friss hússal helyettesíti. Én bizony nem szégyellem, hogy tudatosan próbálom magam távol tartani ezektől az információktól – tényleg: egész egyszerűen átkapcsolok vagy odébb kattintok, hogy még véletlenül se ragadjon meg a fejemben, ki a legújabb üdvöske, mert sokszor még a fontos dolgokat is hajlamos vagyok elfelejteni, így az agyamban rendelkezésre álló, láthatóan korlátozott tárhelyet nem szeretném kéretlen dolgokkal megtölteni.
Nos ha így vannak ezzel, engedjék meg, hogy a figyelmükbe ajánljak néhány valódi sztárt, igazi – nem hulló- – csillagot, akikkel szeretett városomban, Nagyváradon akár személyesen is találkozni lehet. Igaz, ahhoz, hogy a közelükbe férkőzzünk, meg kell küzdenünk még néhány lesifotóssal, ilyenek ugyanis a nap bármely órájában csapatokban kísérik a sztárok útját, ki kell kerülni a nagyszülőket és unokákat, babakocsis kismamákat és családokat, kocogókat és kutyasétáltatókat, és a töltésre épült sétányról a folyót kell figyelni, hogy a csillogó víztükrön tovasikló vagy a nádasban élelem után kutató városi hírességeket megláthassuk.
Ha eddig nem említettem volna, hattyúkról van szó. Ezek a légies, karcsú, ugyanakkor méretes madarak régóta járnak Váradra telente, ám tavaly valamiért teljesen ideköltöztek, és – ha madárberkekben is használható ez a kifejezés – családot alapítottak. Rajongótáboruk hatalmas: nem hinném, hogy sok sztár mondhatja el magáról, hogy egy egész város szíve csücske. Azt mondtam volna, hogy élelem után kutatnak?
Szoktak, de legfeljebb kedvtelésből, szükségük ugyanis biztosan nincs rá, hiszen hóban-fagyban is akad, aki kenyérdarabokat, kekszet vagy egyebeket dobál számukra. És ők láthatóan tisztában vannak kivételezett helyzetükkel: meszsziről látható, milyen méltósággal veszik az ételt, amely természetesen nem könyöradomány, hanem a fejedelmeknek járó részesedés. Nekünk pedig, hogy látványuknak örvendhessünk, még a tévét sem kell bekapcsolnunk.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.