2013. április 15., 21:062013. április 15., 21:06
Semmi gond nincs azzal, hogy kizárólag interneten érhetők el bizonyos információk, amennyiben az embernek van internetkapcsolata. Semmi gond nincs azzal, hogy egy Románia méretű ország bonyolult egészségügyi rendszerét elektronikusan kiállított receptek révén próbálják egyszerűsíteni – feltéve, hogy a rendszer szereplőinek mindegyike képes használni az ehhez szükséges szoftvert, és az sem hátrány, ha az on-line érvényesítendő orvosi vényeket on-line lehetséges érvényesíteni, tudniillik van internet.
Nyilván senkinek nem újdonság, hogy az ilyesmi nálunk nem szokott működni. Nekem sem az, hiszen, bár szerencsére ritkán vagyok beteg, az elmúlt évben ezerszer megírtam már, hogy az e-receptek nem és nem működnek. De be kell vallanom, amikor néhány nappal ezelőtt a férjem tüdőgyulladás gyanújával csaknem húsz percet töltött a szakorvosi rendelőben, miközben a többi betegnél egy vizsgálat öt percnél többet nem vett igénybe, kivert a hideg veríték. Nem jutott eszembe, hogy egyszerűen nem működik az internetkapcsolat, ezért nem lehet felírni a szükséges gyógyszereket. Mint ahogy azt sem gondoltam volna előre, hogy a húszperces várakozás után hazaküldenek minket azzal, hogy jöjjünk vissza délután vagy esetleg holnap, amikor hátha megjavul a dolog, és a beteg megkaphatja a kezelését. Aztán, miután a hálózat mégis hamarabb helyrejött, és megkaptuk a vényt, arra sem gondoltam, hogy a patikusnak fogalma sincs, miről beszél, amikor azt mondja, hogy nyugodtan kiválthatunk nála a felírt négyféle gyógyszerből hármat, mert a negyedik épp nincs raktáron, mert bárhol kiválthatjuk azt is, ahol éppen van. Mert bizony a következő patikusnak egészen más volt a véleménye, miután ötször hiába próbálta meg interneten érvényesíteni a csonka vényt, és végül kénytelenek voltunk a teljes árat kifizetni, mert bizony nem lehet egy vényt több gyógyszertárban felhasználni. Persze erre is csak azután jöttünk rá, hogy a patikus megtalálta a programban az „érvényesítés” gombot. Szóval mondom, nem hinném, hogy a gatyával van a baj, sokkal inkább a tehénnel.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.