2011. szeptember 14., 09:082011. szeptember 14., 09:08
Kapásból elutasítottam, azonban addig inszisztáltak, míg meg nem mondtam, hogy ha van EU-s gyártmányú piros Marlborójuk, abból vennék. Persze volt, legalábbis ezt állították, én meg jóhiszeműen elővettem a százas bankjegyet, ugyanis apróm nem volt. Üzletfelem erre egy pillanat törtrésze alatt odaintett egy suhancot, aki elvette tőle a pénzt, és eltekert a biciklijén. Amikor látta, hogy kezd nekem nem tetszeni a dolog, nyugtatott, hogy csak váltani ment, és különben is, ő kell hozza a cigarettát. Aztán próbált eloldalogni. Én viszont nem tágítottam, mentem utána, követelve a pénzem, mivel addigra nagy nehezen leesett, hogy át akarnak verni. Erre elkezdett kiabálni, hogy hagyjam békén, ő sose látott, és ne zaklassam.
Addig-addig, hogy besomfordált egy olyan lépcsőházba, melybe nem tartottam ajánlatosnak a belépést, így sarkon fordultam, és felidéztem magamban, hogy már ezerszer megfogadtam, hogy gyanús népséggel nem üzletelek. Épp azon gondolkodtam, hogy elmegyek a zsaruságra (bár nem igazán hittem benne, hogy bármi értelme volna, hisz nem ahhoz vagyok szokva, hogy ugranak, ha panasszal fordulok hozzájuk), amikor szembe jött egy rendőr. Én pedig leszólítottam, és elmondtam neki, mi történt. És csodák csodája, nem azzal jött, hogy menjek be vele az őrsre, és írjak feljelentést, hanem visszajött velem a helyszínre, odaintette magához azt a nőt, akire rámutattam, hogy tanúja volt a dolognak, és ráparancsolt, hogy hozza vissza a pénzt. Az pedig eltűnt a lépcsőházban, majd két perc múlva visszatért a pénzzel. A rendőr pedig megtartotta neki az osztályfőnöki órát, hogy: Brigi, megmondtam, hogy csinálhattok itt egy kis pénzt, de többet lopásban ne vegyél részt! Annyira letaglózott a meglepetés, hogy ott helyben meg sem fogalmazódott bennem a kérdés, hogy ha egyszer tanúja volt egy rablásnak, és tudja pontosan hol az elkövető, akkor miért nem kapja el, és vonja felelősségre? Annál hamarabb eszembe jutott viszont vagy két hete, amikor a lenti piacról hazaérve nem találtam a pénztárcámat, amit minden valószínűség szerint elloptak személyistől, bankkártyástól. Talán épp az a hölgyemény, akit korábban a rend őre futni hagyott…
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.