2011. december 15., 09:022011. december 15., 09:02
Ha higgadtan és szakszerűen nézzük azt a törvénykezdeményezést, mely szerint nem Temesvár, hanem Jászvásár, azaz hivatalos román nevén Iaşi lett volna a Ceauşescut megbuktató 1989. decemberi eseménysorozat első állomása, illetőleg mozzanata, akkor a kezdeményezők indulásból fogalmi, s ezzel együtt kronológiai akadályokba ütköznek.
Ha elfogadjuk a Bastille ostromakor elhangzott fogalomtisztázást, amikor forradalom alatt már nem a szabályszerűen megismétlődő változást, hanem a váltás megállíthatatlan folyamatát értettek – s amely körülbelül úgy történt, hogy amikor XVI. Lajos felfortyant: „ez lázadás!”, Liancourt herceg így pontosított: „nem, királyom, ez forradalom!” – nos, akkor a mai modern értelemben vett forradalom fogalmát nem a jászvásári, hanem a temesvári események merítik ki egyértelműen.
Még akkor is, ha a francia forradalom kezdete és a Ceauşescu – és rendszere – bukásához vezető ellenállás között időben kereken kétszáz év a távolság. Hiszen nem Jászvásáron, hanem Temesváron lőtt a Szekuritáté a tüntetők ezrei közé, nem Jászvásáron, hanem Temesváron estek el az első felkelők-forradalmárok, és nem Jászvásáron, hanem előbb Temesváron harsantak fel elsőkként a Ceauşescu- és kommunizmusellenes jelszavak, és nem a moldvai városban, hanem a bánságiban vette előbb ostrom alá a pártszékházat a feldühödött sokaság. Emellett – emlékezzünk csak – nem Jászvásárral szolidarizált elsőként Arad, majd Bukarest és sorban ország-világ, hanem a Tőkés László ellenállása nyomán fellázadt Temesvárral.
Ezzel együtt vagy ennek ellenére a Szekuritáté által meghurcolt jászvásári szervezkedőket is minden elismerés és köszönet megilleti. Hiszen a hódolat és erkölcsi jóvátétel azon jászvásáriaknak is kijár, s ehhez legkisebb kétség sem fér. Ezért sem volna jó kitenni őket annak, hogy saját politikai tőkéjüket gyarapítani szándékozó politikusok az egykoron meghurcoltak nevében tennének kísérletet a történelmi valóság megmásítására.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok