Önnevelés a cserkészet fő célja: Bálint Lajos Lóránt, a romániai magyar szövetség elnöke a mozgalomról

A cserkészet egy életforma, melynek alakulása több mint 100 évre vezethető vissza. Önkéntes, pártpolitikától független ifjúságnevelő mozgalom, amely nyitott mindenki számára. Célját, alapelveit és nevelési módszereit alapítója, Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell határozta meg a 20. század első évtizedében. A mozgalom fő célja az egyén önnevelése.

– fogalmazott lapunknak Bálint Lajos Lóránt. A Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke – akit arra kértünk, mutassa be a mozgalmat – kifejtette, a nevelési koncepciók alapja a cserkészmódszer. Kisközösségi (őrsi) rendszer, amely legalább 4, legfeljebb 15 cserkésznek közös célért létrehozott, hosszú távú együttműködésre kialakított nevelési közössége, és amelyet egy vezető irányít.

A cserkésztörvényt valamennyi tagnak tudnia kell, és erre önszántából tesz fogadalmat. Van egy eszménykép, amelyet a cserkésztörvény ír le. Eszerint próbálnak élni, betartani ezt az irányvonalat. A fogadalommal kifejezik elköteleződésüket.

A cserkésztörvénynek 10 pontja van: a cserkész egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond; a cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik; a cserkész ahol tud, segít; a cserkész minden cserkészt testvérének tekint; a cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú; a cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket; a cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik; a cserkész vidám és meggondolt; a cserkész takarékos; a cserkész testben és lélekben tiszta.

– nyomatékosította Bálint Lajos Lóránt.

Szintén cserkészmódszer a cselekedve tanulás. A feladatot megmutatják, elmagyarázzák, majd lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek, hogy gyakorlással sajátítsák el a látottakat, mint például a tűzrakás, csomókötés, elsősegélynyújtás vagy bármi, amit a cserkészeknek jó tudni. Az átadott tudás már az alkalmazás képességével erősítve jelenik meg. Egy másik módszer az ösztönző, vonzó és hasznos programokon való részvétel főként a természetben. A folyamatos programok segítségével tudnak építkezni, közelebb kerülni a nevelési célhoz és eszményképhez.

„Csomózást is tanítunk a gyerekeknek. Van olyan, aki kioldott cipőfűzővel érkezik hozzánk. Vagy lusta, vagy nem tudja bekötni. Mi megmutatjuk hogyan kell, és utána arra biztatjuk, hogy próbálja meg, gyakorolja. Ez csak egy minimális példa a csomózásra. Vannak különböző csomómeséink, ami alapján elmondunk egy történetet, közben lerajzoljuk, vagy egy spárgával eljátsszuk, és kialakul egy csomó, amit a gyerekek gyakorolnak, és elsajátítják a tudást. Versenyeket is rendezünk, amivel motiváljuk őket” – tette hozzá Bálint Lajos Lóránt.

Vannak olyan fiatalok, akik náluk megtanulják a mentőcsomó kötését, majd barlangász vagy hegyimentő válik belőlük. Ha a gyereket érdekli, saját magát fogja továbbfejleszteni.

„Digitális világot élünk, ezért a kiscsoportos foglalkozásokat szórakoztatóvá és élménydússá tesszük, mindezt lehetőleg a természetben. Megpróbáljuk a gyerekeket elmozdítani a készülékek elől. Tudjuk, hogy ezek a mai világ szükséges kellékei, viszont szeretnénk egy egészséges egyensúlyt kialakítani a gyerekekkel” – hangsúlyozta a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke.

Szerinte fontos, hogy a 21. század embere is kimenjen a természetbe, és megtalálja Isten teremtett világában a szépséget, és ebben próbáljon úgy élni, hogy hasznos része legyen.

Igyekezzen megtalálni az egyensúlyt, hogy mi az a szükséges minimum, ami a megélhetéshez szükséges, és abból próbálja kihozni a legtöbbet.

A folyamatos programok mellett hangsúlyt fektetnek a magyar kultúra ápolására, különös tekintettel a népi hagyományokra. Népdalokat és néptáncot használnak tábortüzeiknél. A népi kultúrára alapozzák a cserkészek nevelését. „Nálunk fontos a hozzáállás, az eszmeiség, miszerint jobb akarok lenni magamhoz képest. A gyerekek innen indulnak ki. Ez egy pluszmotiváció, hozzáállás” – fogalmazott Bálint Lajos Lóránt.

Az elnök úgy véli, akit érdekel a cserkészet, és lehetőleg pozitív szemlélettel áll hozzá, előbb-utóbb megérzi ennek a szépségét és jóságát. Ezért sem szoktak nehézségekbe ütközni a foglalkozásokon, táborokban.

Az iskolai rendszer alapján cserkészévben gondolkodnak. Szeptemberben megkezdődnek a heti rendszerességgel megtartott foglalkozások az új jelentkezőkkel. Így a júliusban, augusztusban szervezett táborba a gyerekek már felkészülten érkeznek. Tudják, kivel fognak menni, mi fog történni ott. Ők is kiveszik részüket a tevékenységekből. Mindenki próbálja kihozni magából a legjobbat. Az éves program munkaterv szerint zajlik, amit a csapatvezető a csapatvezetőséggel egyeztet.

A programok között van téli tanyázás, ami 3–4 napos kintlétet igényel a vadonban. Ez sízéssel, szánkózással, hógolyózással egybekötött együttlét. Emellett részt vesznek különféle ünnepeken, például március 15-én vagy az adott település ünnepein. De iskolai rendezvényeken, foglalkozásokon is.

Lehetőleg minél több „portyakirándulást” szerveznek, ahol élesben lehet gyakorolni a feladatokat.

Az éves fő táborok általában tíz napot vagy két hetet tartanak, annak függvényében, hogy a csapat mit tud megengedni magának. Emellett vannak szövetségi rendezvények is, regös (énekmondós) alkalmak, népdalversenyek, sportvetélkedők – rengeteg olyan program, amelyeken a fiatalok találkozhatnak egymással.