George Michaelnek van néhány dala, ami nem hiányozhat egy magára valamit is adó buliról. A brit énekes a funky-popos ritmusok nagy királyának számít, ám rajongói ugyanúgy értékelik lírai énjét is, amelyet talán az 1998-as Ladies & Gentlemen dupla album 1-es lemezén mutat be a legszemléletesebben. A 48 éves énekes legutóbbi botrányai valószínűleg elvették a kedvét a bulizástól, de problémái nem maradtak feldolgozatlanul: a múlt hónapban indított és decemberig tartó, 64 koncertes Symphonica turné egyfajta számvetésként és vezeklésként is felfogható. A hétfő esti budapesti koncert legalábbis ezt az érzetet keltette a Papp László Sportarénát telt házasra töltő rajongókban.

Már az állóhelyek hiánya is mutatta, hogy ezúttal külsőségeiben és hangulatában is visszafogottabb előadásban lesz részünk, mindezt pedig maga az énekes is hamar tisztázta. Miután felhúzták a függönyt, és George Michael feltűnt szimfonikus zenekara gyűrűjében, arra hívta fel az öt évvel ezelőtti budapesti stadionkoncertjén is résztvevők figyelmét, hogy ezúttal ne számítsanak harsány csápolásra. A bensőséges hangulatról nemcsak zenekari kíséret, illetve a színházi estek világát idéző díszlet gondoskodott, hanem az ízlésesen adagolt színpadi fény, valamint a dalokkal szinte szimbiózisban működő, az ilyenkor szokásosnál jóval kisebb méretű háttér-kivetítő is.

A repertoár is tartogatott meglepetéseket, hiszen első szimfonikus kíséretű koncertsorozatához az énekes nemcsak saját lírai szerzeményeiből, de a mások által írt kedvenc dalaiból is válogatott. Persze ez sem újdonság, hiszen a 12 évvel ezelőtti Songs from the Last Century albumon is feldolgozásokat énekelt el, sőt arról a lemezről most is több szám csendült fel: köztük a The Police örökzöld Roxanne-je. A zenekari kíséret által nyújtott új hangzás azonban saját dalaiban köszönt viszsza a leghatásosabban: a turnéi sorában most először előadott Cowboys & Angels vagy az édesanyja és korábbi barátja emlékének ajánlott You Have Been Loved is új rétegeit csillantotta meg a koncert meghitt atmoszférájához teljes mértékben alkalmazkodott zenekar révén.

Az egzisztenciális problémákra reflektáló előadás egy másik intim momentuma a nemrég elhunyt Amy Winehouse Love Is A Losing Game című dala volt – George Michaelt is láthatóan megindította ez a szám. Ám a görög származású énekes végül mégsem hagyta, hogy rajongói a gyász és az elmúlás mélységein rágódva álljanak fel a székükből: a ráadás blokkban egybefűzte az Amazing, a Freedom, valamint az I’m Your Man pörgő ritmusait, így az élet szomorúbb pillanatait megragadó koncert végül mégis a legnagyobb vidámságban zárult. Talán a klassziselőadó számára is jelezve: van remény.

Kiss Csaba, Budapest