Mi a közös a székely és a perui pityókatermelők között? – Márton Mónika világjáró jogász a kultúrák közti hasonlóságról

Ennek kapcsán magyar és román nemzetiségű fiatalok számára egy Triburile Zöld elnevezésű tábort is szerveztünk, amelynek a célja az volt, hogy szembenézzünk az a nemzetiségeket elválasztó-összekötő előítéletekkel, tabumentesen beszélgessünk a sztereotípiákról, és olyan alternatív tanítási módszereket is elsajátítsunk, amellyel a táborban tanultalkat továbbadhatjuk.

Az eset után úgy éreztem, meg szeretném érteni, mi áll ennek a hátterében, egy demokratikus államban milyen jelenségek zajlanak, mi vezet a nemzetek közti gyűlölethez, illetve milyen eszközökkel lehet megállítani az ártó folyamatokat. Ezért döntöttem úgy, hogy elvégzem a jogászképzést, abban bízva, hogy választ kapok a kérdéseimre, és olyan eszközöket ismerek meg, amelyekkel változás érhető el.

de a tanáraink szerencsére nem engedték egy pillanatra sem, hogy elhanyagoljunk más jogterületeket, aminek akkor vettem igazán hasznát, amikor a Brexit-tárgyalások során még nemzetközi vámjoggal is foglalkoznom kellett.

Az egyetem után egy lobbitevékenységgel foglalkozó szervezetben kezdtem dolgozni, amely jogalkotási folyamatokat támogatott hazai és nemzetközi szinten, ezenkívül különböző kutatási projektekben vettem részt.

Emlékszem, amikor Kenyában a választásokról szóló konferencián és előadás-sorozaton vettem részt, ellátogattam egy maszáj faluba. Épp holtszezon volt a turizmusban, én voltam az egyetlen látogató, így az idegenvezetővel a hosszú oda- és visszaút során volt időm beszélgetni a kenyai emberek hétköznapjairól, a választásokról. A világon akkor Kenyában tartották a legdrágább választásokat (most Indiában a legköltségesebbek), és az idegenvezetőm elmesélte,

A tőle hallottak nagyon jól kiegészítették a konferencián elhangzottakat, így teljes képet kaptam az afrikai ország helyzetéről a választások terén.

Az emberi jogok globális intézményes védelme az 1950-es évek óta szerves része a nemzetközi jognak, rendelkezései pedig beépültek az adott országok alkotmányába is, ugyanis az újonnan alakult demokráciákban igény volt arra, hogy ezen a szinten is garantálva legyenek az alapvető emberi jogok. Ez alatt nem nem kell elrugaszkodott ideákra gondolni, hanem olyan, szerencsére, számunkra mindennapi dolgok vannak benne, mint

Egy demokratikus rendszerben az állampolgári kötelezettségeink mellett jogok is megilletik az embert, és ha jogsértést szenvedünk, kiterjedt védőháló áll a rendelkezésünkre országos és nemzetközi szinten is. A védelem viszont néha nem elérhető anyagi vagy más okokból kifolyólag,

A görög menekülttáborokba az alapképzést lezáró diplomamunkám kapcsán kerültem, a menedékjog volt a kutatási témám. A témavezetőm javaslatára interjúkat készítettem az ezekben a táborokban dolgozó ügyvédekkel, és ők ajánlották fel, hogy segítsem önkéntesként a munkájukat. Mivel épp abban a szemeszterben nyertem el a Lupán Ernő Kutatási Ösztöndíjat, nem volt anyagi akadálya annak, hogy kiutazzak. A regisztrációs táborokat a görög kormány működtette, az ENSZ Menekültügyi Főhatósága pedig a görög kormány kérésére segítette a folyamatokat több civil szervezettel együtt.

Az esti műszakban lehetőségem adódott beszélgetni azokkal, akik nem tudtak aludni, és nagyon különböző életutakat ismerhettem meg. Ott tapasztaltam meg először, hogy mekkora különbség van a realitás és a híradások, tévében látottak között.

A kisfiú egyáltalán nem beszélt, a vele foglalkozók onnan ismerték fel egymást a táborban, hogy kék-zöld harapásnyomokkal voltak tarkítva. A vele való kitartó munka eredményeként, egy nap jelezte, hogy az ő neve Mohamed. Ez apróságnak tűnhet a kívülállók számára, de nekünk óriási áttörés volt, hogy kommunikálni kezdett. A kisfiú rövid időn belül egy nyugat-európai országba került, mivel az ideiglenes görög táborok nem voltak biztonságosak számára.

és most a tálib vezetés alatt veszélyben van az élete, de útnak indul az a mobilis fiatal is, aki a munka, a jobb élet reményében keresi a boldogulást szülőföldjétől távol. Utóbbi értelemszerűen migráns, de nem feltétlenül lesz menekült, hacsak az egyéni körülményei nem indokolják másként.

Hatalmas kihívás hiteles képet festeni a jelenségről, mivel a migráció komplex, dinamikus, generációkon átívelő folyamat, és a sikere nagyban függ mind az egyéntől, mind a befogadó társadalomtól. Sikersztori akkor lesz, ha senki sem spórolja ki belőle a munkát és a ráfordítandó erőforrásokat. Akikkel dolgoztam, azok úgynevezett első generációs menedékkérők voltak, azon belül is kiskorúak vagy teljes családok, róluk a szakirodalom azt a következtetést vonja le, hogy őket a sikerélmény, az álmaik viszi előre, és nagyobb valószínűséggel boldogulnak.

egy olyan államban, ahova születtek, de talán sosem fogják az érezni, hogy igazán odatartoznak, vagy hiába érzik azt, a többségi társadalom úgysem fogadja be őket.

Laoszban például a szülők a gyermekeiket pénzért cserébe „árvaházakba” adják, és a fenntartó nemzetközi adományokat gyűjt, illetve az önkéntesek fizetnek azért, hogy ezekben az intézményekben dolgozhassanak, de ugyanígy nagyon sok afrikai önkéntes programról derül ki, hogy átverés. Éppen ezért első körben érdemes a közvetlen környezetünkben szétnézni, és a helyi civil szervezetek munkáját támogatni. Fontos az is, hogy csak olyan feladatot vállaljunk el, amihez meg is van a kellő tudásunk: hatalmas felelősség például gyermekekkel foglalkozni, főleg, ha nem is ismerjük alaposan az adott kultúrát.

korábban írtuk

Önkéntesként Ázsiában: erdélyi fiatalok dolgoztak egy tibeti palota restaurálásán

Tavaly nyáron két erdélyi fiatal, Burista Emese építészgyakornok és Benedek Szabolcs egyetemi hallgató különleges vállalkozásra adta a fejét: Észak-Indiában vettek részt a zanglai palota restaurálásában.

Nepálban egy kis helyi szervezettel dolgoztam együtt, amelynek most a vezetője az alapító lánya. Ez a szervezet működtet egy védett házat, amelyben bántalmazott nők kaphatnak menedéket gyermekeikkel együtt.

Utóbbit egy régi, indiai tankönyvből tanították, és igény volt egy átfogó, interaktív és lényegretörő tananyagot megalkotni, amit bárki sikeresen tud használni. Míg ott voltam, kidolgoztam egy tematikát, ami segítségével két alkalommal egy-egy tanóra alatt át lehetett beszélni a legfontosabb kérdéseket, mint például az úgynevezett bugyiszabály, a biztonságos érintés, a segítségkérés, a határhúzás. Az akciónak egy év távlatából már látszik a pozitív hozadéka, ugyanis nőtt a segítségkérések nyomán elindított büntetőeljárások száma, viszont a felelősségre vonás terén tapasztaltak azt mutatják, hogy még nagyon sok munka van ezen a téren.

– A különböző társadalmi és kulturális hátterű emberekkel végzett munkának számos szépsége van, azonban sok esetben kihívásokkal is szembe kell nézni. Ha röviden meg kellene fogalmaznia, tulajdonképpen mi az, ami főként motiválja a munkájában?

– Ennek a munkának a szépsége az, hogy szemmel látható a változás, észrevehető, hogy valakinek az életminősége javul. Kihívás továbbá, hogy nem lineáris, hanem projektalapú munkáim vannak, sokszor találom magam két megbízás között. Nagy mobilitást igényel, nehéz megtartani a munka és magánélet közti egyensúlyt.

Emellett kell egy társ is, aki megérti, hogy mivel jár ez a munka, és aki támogat. Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis a családom és a barátaim mindig ösztönöztek, hogy ne féljek más úton járni, és ne adjam fel az álmaimat.

A Travelaround mögötti szándék az, hogy ezt az utazási formát mások számára is elérhetővé tegyem, megmutassam, hogy így is fel lehet fedezni a világot. Ezenkívül a világot járva az aktuálpolitikai kérdések is árnyaltabbá válnak, így a munkámban is hitelesebben tudok véleményt formálni egy adott témában. Életre szóló élmény megtapasztalni, hogy a különböző civilizációk között a különbözőségek ellenére mennyi hasonlóság van, hogy

vagy Peruban is ugyanolyan lelkesen beszélnek a pityókatermésről, mint otthon, Székelyföldön. Azonban nem kell a világ végére elmenni, hogy szépet lássunk, otthon is számos olyan természeti látnivaló, épített örökség van, amit érdemes felfedezni.

korábban írtuk

Tavaszi szél vizet áraszt Afrikában: Sebestyén Ágnes egyetemista kenyai gyermekotthonokban szerzett tapasztalatairól

Sebestyén Ágnes egy kenyai árvaházban önkénteskedett a nyáron.