„A párbeszédre tervezett MI-rendszerek egyik legfőbb tulajdonsága az empátia kell, hogy legyen” – vélekedett Inue Kodzsi, a Kyotói Egyetem kutatója. „Ezért úgy döntöttünk, az együtt nevetés az egyik módja annak, hogy a robot megértést tudjon mutatni a felhasználó iránt” – tette hozzá a projekt vezető kutatója.

Inue és kollégái célja, hogy megtanítsák MI-rendszerüknek a párbeszéd alatti nevetés „művészetét”. Ehhez több mint nyolcvan gyorsrandi-párbeszéd adatait gyűjtötték be, melyek férfi egyetemi hallgatók és a robot között zajlottak, és amelyeket kezdetben négy női színész távirányított.

Inue ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy meghatározzák azokat eseteket, amikor együtt nevetünk valamin. A kutatócsoport egy emberrel folytatott négy rövid párbeszéddel tesztelte le Erica „humorérzékét”, beépítve az együtt nevetés algoritmusát a meglévő párbeszédprogramba.

Ezeket összehasonlították olyan verziókkal, amelyekben Erica egyáltalán nem nevetett, valamint olyanokkal, ahol minden egyes alkalommal nevetett, amikor beszélgetőpartnere nevetését észlelte. A felvételeket 130 önkéntesnek játszották le, akik empátia, természetesség, emberhez való hasonlóság és a megértés szempontjából azt a változatot értékelték a legjobbnak, ahol Erica együtt nevetett a beszélgetőpartnerrel.

Inue mindazonáltal hangsúlyozta, hogy bő húsz év is eltelhet, míg képesek leszünk „úgy csevegni egy robottal, mintha azt egy barátunkkal tennénk”. Sandra Wachter, az Oxfordi Egyetem internet intézetének professzora pedig felhívta a figyelmet arra, hogy „észben kell tartani, hogy a robot, vagy az algoritmus sosem lesz képes megérteni az embert”.

„Nem ismer téged, nem ért meg téged és nem érti a nevetés jelentését sem. Nem érző lények, de talán elég jól el tudják hitetni veled, hogy értik a történéseket” – tette hozzá.