Aki tizenegy emeletes épületekre sem fél felmászni – Az ipari alpinizmus kihívásairól és szépségeiről

A mesterségre jellemző az egyediség és izgalom, ugyanakkor sok kockázattal jár. A legkisebb figyelmetlenség is végzetes lehet. Arra a kérdésünkre, hogy az eddigi tapasztalatok alapján mi volt a legforróbb helyzet, a szakember viccesen megjegyezte „a kávé és a tűző nap”. Annak ellenére, hogy szigorúan betartják az előírt biztonsági szabályokat, ami a környezetüket védi, előfordult, hogy munka közben, egy-egy épület ablaka előtt elhaladva beláttak a lakók otthonába. Az ilyen helyzetek kellemetlen következményekkel is járhatnak.

„Üzenem a polgároknak, ha lógó köteleket látnak az ablak előtt, húzzák be a függönyt” – hívta fel a figyelmet Balog Norbert.

„Kikötési pontok” az életben maradáshoz

Mielőtt valaki ipari alpinistává válik, el kell végeznie egy képzést, ahol megtanítják az alpintechnikát: kötéseket, kikötési pontokat, erre a célra tervezett szerszámok használatát. A szakember elmondása szerint minden alkalommal a tetőről szállnak ki a kötélbe, ezért örülnek, ha az épületben van lift, amivel fel lehet jutni a legfelsőbb szintre. Kétféle kikötési pontot használnak: azokat, amelyek eleve a tetőn vannak, vagy amit ők maguk csinálnak.

„A hegymászás és ipari alpinizmus két külön dolog. Az ipari alpinisták épületeken dolgoznak, olyan szerszámok segítségével, amelyek erre a célra lettek tervezve, mint például mászógép, biztosítógép vagy teherstopcsiga” – mondta Balog Norbert.

A hegymászók más technikát, szerszámot használnak, a köteleknek inkább biztonsági szerepük van. A hegy csúcsa felé a szikla repedéseibe kapaszkodva másznak. „A hegymászás hobbi, sport. Az én szakmám pedig egy iparág. Tulajdonképpen mindkettő egy életstílus” – részletezte Balog Norbert.