Venezuela, a dél-amerikai kontinens puskaporos hordója

Az MTI által idézett dpa német hírügynökség elemzése szerint öt tényező taszította az országot a szakadék szélére: a zuhanórepülésben lévő világpiaci olajár, a korábban felvett nemzetközi hitelek, a pénzügyi politika miatt elszabadult infláció, a rossz gazdálkodás és a belpolitikai csatározások.
A világ legnagyobb olajtartalékaival rendelkező Venezuelát a hordónkénti nyersolaj világpiaci árának harminc dollár alá csökkenése rendkívül érzékenyen érintette.

Miközben a dél-amerikai ország tavaly januárban még 850 millió dolláros bevételre tehetett szert az olajbevételekből, idén januárban ez az összeg már csak 77 millió dollárra rúgott. Így egyre nehezebbé válik a Nicolás Maduro vezette szocialista kormány méregdrága társadalmi programjainak finanszírozása és az importált javak beszerzése. Ahogy telnek a napok, a dél-amerikai ország egyre közelebb kerül a csődhöz: a The Economist című brit gazdasági hetilap emlékeztetett arra, hogy az év második felében a venezuelai kormánynak és az állami tulajdonban lévő PDVSA olajvállalatnak hatmilliárd dollárt kell visszafizetniük a nemzetközi hitelezőknek. Russ Dallen, a Latinvest nevű befektetési bank elemzője úgy vélte, most már nem az a kérdés, hogy előfordulhat-e, hanem az, hogy mikor fog csődbe menni Venezuela.

Az állami pénzügyi politika ahhoz vezetett, hogy a vállalatok nem tudnak devizához, például dollárhoz jutni, és így külföldről javakat importálni. A latin-amerikai országban a központi bank ellenőrzi, hogy ki juthat valutához. Az utóbbi időben azonban az olajárak drasztikus esése és az ezzel járó bevételhiány miatt megcsappant a rendelkezésre álló dollár mennyisége: a külföldi valutatartalék a 2009-es mértékhez képest harmadára esett vissza. Ezzel párhuzamosan Venezuelában a világon a legmagasabb, több mint hétszáz százalékos az infláció mértéke, így a helyi fizetőeszköz, a bolivar fuerte teljesen elértéktelenedett. Mára gyakorlatilag nemcsak az import, az export is megszűnt, mivel a külföldről befolyó kifizetések a venezuelai központi bankon keresztül bonyolódnak, amely a dollárt a vállalatoknak rendkívül kedvezőtlen árfolyamon váltja be.

Emiatt fordulhatott elő, hogy az ország legnagyobb sörgyártója, a Cervecería Polar április végén leállította a termelését, mivel nem tudott több malátát importálni. A latin-amerikai országban négy üzemmel bíró Cervecería Polar az elmúlt időszakban egymás után állította le sörgyárait, amelyek összesen a venezuelai sörkészletek több mint hetven százalékát főzték. A nyersanyagok hiánya miatt rohamosan csökken a termelés, a boltok polcairól pedig gyakorlatilag már minden eltűnt. A kormány bevezette, hogy a személyi igazolványok száma alapján határozzák meg, mely napokon vásárolhatnak alapvető élelmiszereket az állampolgárok állami üzletekben. Ha a venezuelaiaknak szerencséjük van, talán találnak is valamit a polcokon. A kórházakból hiányoznak az alapvető gyógyszerek, már a lélegeztetőgépek működtetéséhez sincs elegendő oxigén.

A mindennapi életet végtelenül megkeserítő társadalmi és gazdasági problémák gyakorlatilag a belpolitikát uraló csatározásokra vezethetőek vissza. A politikai légkörben állandósult a feszültség a tavaly decemberi parlamenti választások óta, amelyeken a Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) elnevezésű ellenzéki pártkoalíció többséget szerzett a törvényhozásban, a Maduro vezette Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) pedig 17 év után először kisebbségbe került. Ezt követően az elnökhöz húzó legfelsőbb bíróság többször is korlátozta a törvényhozás jogköreit, Maduro pedig még azzal is megfenyegette a parlamentet, hogy teljesen leállítja az áramtermelést. Az elnök rendeletekkel kormányozza az országot, amelyek neki és a hadseregnek nagyobb hatalmat biztosítanak.

Kedden a venezuelai ellenzék engedetlenségre szólította fel a lakosságot azzal az elnöki rendelettel szemben, amely ismét meghosszabbította a gazdasági válsághelyzetet, és fenntartja a végrehajtó hatalom rendkívüli jogköreit. Emellett az ellenzék népszavazást szeretne tartani az elnök eltávolításáról. Május harmadikán leadták a népszavazás kiírásához első körben szükséges aláírásokat a választási bizottságnál, sőt annak majdnem tízszeresét. Első körben a választásra jogosultak egy százalékának, vagyis 195 ezer 721 embernek az aláírását kell összegyűjteni, ehhez képest 1,85 millió gyűlt össze az ellenzék szerint. Ezeket a bizottság megvizsgálja, majd következik a második szakasz, amelyben már a választópolgárok 20 százalékának, vagyis 3,8 millió embernek az érvényes támogató aláírására lesz szükség.